Ébredtél már arra az érzésre, hogy valami nagyon különleges történt veled előző este? De nem emlékeztél, mi volt az, hol és kivel történt? Mint amikor szerelmes leszel álmodban. És az az érzés veled marad másnap is. Még akkor is, ha tudod, hogy az az ember nem is…

"Nagyon szép hangod van, szerintem ezt az adottságot csak igazán jó emberek kapják meg az életben" bókoltam a pultos lánynak a kocsmában. Bár tényleg csodáltam, de nem akartam fűzni. Arra ott volt a másik 4 sorstársam. Ők is egyetemisták voltak, és ők is hasonlóan sikeresen…

- gondolatok, csak úgy mindenről. ...nem tudom, hogy meddig van nyitva az a kocsma - közöltem barátomnak a telefonba, aki fél 12-kor hívott fel ezért, hogy megéri-e neki még buszra szállni, és azon sínylődni szomjasan vagy 20-25 percet, vagy menjen haza, és pihenjen esetleg?…

Még az első bejegyzésnél írtam, hogy majd pár posztot az eredeti blogról feltűntetek itt is. Mostanában kicsit elkezdtem mások írását is olvasni, és egy-kettőhöz kommentelgetni is. Sok jó írás van fent ezen az oldalon, megéri az én hülyeségeim helyett inkább azok felé venni…

Előző posztban az újratanulásról írtam. Néhol szétcsúszott a mondanivalóm. Elfelejtettem, hogy hogyan kell írni. Ha esetleg tudtam is valamikor. Most is kicsit mély dolgok fognak előjönni, nem kimondottan neked írva, kedves Olvasó, inkább magamnak. Előző bejegyzésben…

Előző bejegyzést még valamikor októberben írtam diáknap előtt, csak elfelejtettem kitenni. Milyen jó volt akkor. Szar visszanézni a múltba, mert a jelen elég keserves. Vagy ezer tárgyból bukásra kényszerülök, pedig nem vagyok egy buta ember, csak túl lusta. Ráadásul az életembe…

Ha nincs mit írni, az a legjobb, mert akkor bármiről lehet, ami eszembe jut. Ha nem jut eszembe bármi, akkor csak a semmiről lehet írni, az azért jó, mert a semmi végtelen. Vagy nem? Nem tudom, még nem találkoztam a semmivel. Vagy mindig a semmivel találkozok? Na mindegy, nem ilyen…