A megkezdett útnak akkor van értelme,
Ha nem állsz meg közben, s eljutsz a végére

Ez most csak úgy eszembe jutott hazafelé a vonaton, miközben a fellegekben jártam a sikeres beszámolót követően. Még nem vizsga volt, csak az aláírást szereztem meg, de nagyon távol esik tőlem ez a tárgy és sokat szenvedtem, hogy idáig is eljussak. Nem ér ez még magában kb. semmit, szóval számtalan munka vár még rám, de ne feledjem ezeket az élményeket és végezzem ki ezt az egész egyetemet. Utálok tanulni és utálom az egészet, pedig egyetemen nem árt tanulni úgy jó sokat. Nem könnyű, de ha már elkezdtem az utat, akkor végig kell járni, mivel nincs kedvem visszafizetni az államnak több milliót. Most nem szabad megállni, hiszen lendületben vagyok.

koelhóEilan voltam

4 nap után ma végre úgy ébredtem olyan fél 3 magasságában, hogy teljesen magamnál voltam. Megviselt ez a pár nap, komoly harcokat vívtam, hogy ébren bírjak maradni a tegnap esti darts VB döntőig, de sikerrel vettem az akadályokat. A szilveszterezés olyan 30.-án megkezdődött, amikor a Buborékban kortyoltam rég nem látott barátommal az enyhén vizes Dreheremet, közben vártam a Gerwen-Gurney meccset. Majdnem minden sportban a hollandoknak szurkolok, ha magyarnak nem lehet. Itt most nem lehetett.

December 30.-án kevés barom megy inni, vagy bulizni, én persze ezek közé tartoztam. Optical-re jelenésünk volt az Akváriumba, mivel évente egy classic bulira tudok elmenni és ezek általában két ünnep közé esnek. Szeretem a régebbi drum and bass-t is nagyon, csak ritkán tudok vele találkozni. Szóval ott ittunk haverommal, valahogy megszoktuk, hogy Deákos bulik előtt ott melegítünk, pedig nem nagy szám az a hely. Mindig reménykedek és mindig egy csapolt sörrel nyitok, de nagy csalódások érnek, mert nem ehhez az ízhez vagyok szokva. Utána meg jöhet az üveges már drágábbért. Elvoltunk, Gerwen is nyert, a buli is tökéletes volt.

Másnap félrészegen ébredtem és kipróbáltam a Kozel elsőkomlóst, hátha vannak akkora arcok a kőbányai sörgyárban, hogy a Dreher hidegkomlós mintájára elkészített italnak hasonló íze lesz, mint annak a finom régi hidegkomlósnak. 2015-ös volt a legfinomabb. Na szóval sima sör íze van, teljesen felesleges kipróbálni. Arra persze tökéletes volt, hogy rendbe tegye a gyomromat, majd estefelé el is indulhattam Hozzá, mert idén (megfogadva azt, amit tavaly írtam) együtt töltöttük a szilvesztert azon a Pest melletti kis településen. Zsinórban 5. alkalommal léptünk át az új esztendőbe ott. Az idei szolidabbra sikeredet, amivel nincs is baj, és most a sarokban sem kellett aludni.

Következő nap, tehát elsején délután 3 felé vissza is értünk az albérletbe Vele. Rosszabbra számítottam, hogy túl sokat fogok inni és nem tudok odafigyelni rá, de szerencsére nem okoz neki problémát elvegyülni a barom barátaim között, el tud ő beszélgetni minden emberrel. Megnéztük este az elődöntőket, söröztem, elég szarul voltam, és már előre féltem a másnaposságtól.

Reggel meg is kaptam aztán 2.-án a már menetrendszerű másnaposságot, bár így is voltam olyan hülye, hogy délután 3-tól 8-ig elmenjünk dartsozni, ha már aznap volt a döntő. 3 napos ivás utáni remegő kézzel nem könnyű játszani, de egy 99-es kiszállóval sikerült emlékezetessé tenni a körmérkőzéseket, mert vidéki haverom jött el, akivel Újpest meccsekre járunk, meg egy másik barátunk, aki meg nagy fradista, de most fáradtak voltunk ahhoz, hogy egymást zrikáljuk. Jól szórakoztunk, de hazafelé majd elaludtam a metrón. 

4 nap kis őrület jól jött, mielőtt elkezdeném ezt a szar hónapot, szerencsére lesznek vizsgák idén is, nem fogok unatkozni. Most fáradt vagyok, még címet sincs kedvem adni ennek a pár sornak, nincs kedvem kimozdulni, nincs sok kedvem semmihez sem = tanulni kell. De a december nem sikerült rosszul, egyik tárgyból a legjobb javító ZH enyém lett a karon, és bezsebeltem két 4-est is. Nem szabad megállni, folytatni kell ezt a (magamhoz képest) szép menetelést, jövőre ilyenkor már a közelébe sem akarok menni annak a szar helynek, amit úgy hívnak, hogy börtön egyetem. Szar szürke januárom lesz, lefogyok 55 kilóra majd megint, de 5 hét múlva úgy akarok feljönni a blogra, hogy minden rendben van. Remélem is, hogy sikerül majd minden, rajtam múlik az egész, valósággá teszem az álmot. Ennyi kell csak.

Eilan voltam

Sok embert foglalkoztat ez a kérdés. Mondjuk engem pont nem, de én véletlenül pont tudom rá a választ. Szóval lehet-e barátság férfi és nő között? Fenntartható-e az az állapot, amikor az egyik nem akarja megszeretkezni a másikat, esetleg egyikük sem esik szerelembe a másik iránt? A kérdésre a válasz nem mást, mint . . . .   .   .     .       .              .                            .                                        .                                                        .

IGEN, hát persze. Simán lehet barátság egy férfi és egy nő között, ha pl. meleg a férfi. Akkor simán lehet.

Egykedvűen veszem tudomásul, hogy máris a felénél tartok a józanságnak. Nehéz napok jönnek, ilyenkor általában elbuktam, és nem volt kedvem semmihez, főleg nem bulizni, meg inni. Sűrűsödnek a teendők az egyetemen. Mindig sűrűsödtek, én meg mindig kihagytam 1-2 feladatot. Idén már nem szabad ilyen hibákat elkövetni. Augusztusban rájöttem, hogy kurvára utálom már az egészet és ez motivációt adott arra, hogy elvégezzem minél előbb. Valahogy az egy helyben topogással, a bizonytalan jövővel van elegem, nem érzem, hogy haladna ebben a tekintetben valahova az életem. Tenni kellene ez ellen valamit. 

Van egy haverom, legyen Csabi. Csabi rendes gyerek, még abban az egy évben ismerkedtem meg vele, ami így kiesett az életemből. Kínos üres időszakok a CV-ben. Szóval Csabival nagyon jó barátok lettünk, és szerencsére fennmaradt ez az egész ismeretség, annak ellenére, hogy 2-3 havonta megyünk el inni. Csabi raktárosként targoncázgatott, szerintem elvolt ő ott, de tudta, hogy nem ezzel fogja megváltani a világot. Elmentünk néha 1-2 nyílt napra a Vasúttörténeti Parkba, vagy buszgarázsokba, mert szeretjük a közlekedést. Csabi többre vágyott, kedvet kapott, jelentkezett hát buszsofőrnek. Próba szerencse. Azt meg Trump óta tudjuk, hogy bármikor kezet foghat velünk a sors, hogy "itt az esély barátom", hát Csabinak is lehetőség adódott, hogy elinduljon ezen a rögös úton. Ma is vizsgázott valamiből, és azóta mindegyiken átment. Csak akarni kell, de azt nagyon és sikerülhet. Én eddig nem akartam semmit, főleg nem nagyon. Komoly változásokra van szükségem.

Már 1-2 hülye beadandót leadtam, szóval nem fogok eltanyálni az első gátnál, de mindent bele kell adnom, hogy teljesítsem azt a 100 plusz 10 métert. Mondjuk 100 plusz 10%-ot. Húzassuk ki magunkat, mint egy öreg járgányt, nézzük meg, hogy mennyi a végsebességünk. Öreg tataként vezettem eddig az életemet, lépjük a gázra bazdmeg. Vesszünk el a tanulásban, és ez a következő 15 nap egy pillanat alatt letelik. Most ez a cél, megnézzük 15 nap múlva, hogy sikerül-e.

Eilan voltam

Még csak 12 és fél napot éltem túl, de már nagyon meggyengültem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz alkohol nélkül megélni a novembert. Azt hittem, hogy ha jobb az idő, hosszabbak a nappalok és minden arra csábít, hogy menjek, menjek, menjek, akkor nehezebb sör vagy egy jó fröccs nélkül. De úgy tűnik, hogy pont ebben a szar szürke időben lenne nagyobb szükségem az alkohol melengetésére. Májusban már 2-szer megcsináltam, novemberben sokkal nehezebb. 

Késve érkezek, mert amúgy sem ihatok, akkor minek siessek a kocsmába. Én ráérek. Nem kell bebasznom a party előtt, nem kell sietve inni a söröket, hogy a kellő állapotra jussak. Megtörölve párás szemüvegem lépek a terembe, barátaim az első asztalnál már vidáman hangoskodnak. Feltűnően hangos van, igen, ez tűnik fel legelőször. Köszönés után a leghülyébb embere a társaságunknak azért megpróbálkozik egy "na de csak ma igyál" kérleléssel, a többiek viszont tudják, hogy szilárdan ragaszkodok ehhez. Nem is hallgatom sokáig, megnézem inkább, hogy mit lehet itt kapni, ami alkoholmentes és sörnek hívják. Dreher 24 itt is megtalálható, külön öröm, hogy fél literes üveges nincs, csak a 40 ft-al olcsóbb nullharminchármas kiszerelés. Jattal együtt 30 ft-al olcsóbb. Nem baj, leszarom, jöjjön, mert kezdem szarul érezni magam, pedig csak 3 perce vagyok ott. Térjünk vissza oda, ahol a többiek előtt már ott pihen pár kicsi pohárka, pár kicsi tömény fejbelövés, tetthely a kerek asztalunk, valami szar piros cucc maradványként a pohár alján. Azok a töltényhüvelyek, ha maradunk a hasonlatnál, de inkább ne maradjunk, mert nincs kedvem maradni a hasonlatnál. Alattomosnak hívják azt a piát, gondolom mert telefossák valami műanyag cukrozott szarral, legyen meggylé, és a tetejére odaköhintenek valami töményet, legyen rum. Őszintén nem tudom, hogy mi van benne, de szoktam inni én is olyat. Ott ülök és beszélgetek velük, hamar észreveszem magamon, hogy nem tudok mit csinálni. Rohadt hangosan bömböl a zene, és ez most nagyon feltűnő így józanul. Kattogok. Gyorsan ki is megyek cigizni inkább, aztán vissza, aztán megint ki. Többet gyújtok rá, hogy elviseljem valahogyan. Pedig egész jókat beszélgetünk. Egész jókat.

Valahogy letelik a 2 és fél óra és megindulunk az Akváriumba. Ilyen józanul még sosem távoztam a kocsmából. Méregettem pár hülyegyereket még a pultnál, ezek biztos nincsenek 18 évesek. Méregettem a nőket, 3-ból 1-et ma biztos megbasznak. Méregettem az inges, nyálhaj tagokat, a mai a nagy költekezések napja. Méregettem a sörömben abortuszban elhalt alkoholt, bárcsak megszülethettél volna. Méregettem én mindent, mintha a környezetem tehetne arról, hogy mocskosak én meg belevetettem magam így. Mintha ők tehetnének arról, hogy nem ihatok. A Wesselényi majd a Király utca is totál halál. Folyik az élet, csak én ebben most nem vagyok benne. Furcsán néz ki nagyon kívülről az, amit régebben részegen belülről éltem meg. 

3 cigit elszívtam az úton és inkább már a zenére koncentrálok. Dimension, Ed Rush a legális alkohol számomra ma. Bejutunk, és akkor egyből megcsap a dob rohanása, a basszus mélysége. Beleremeg a hely. Le is nézünk egy negyed órára, csak kóstolót veszünk, az előételt piszkáljuk. Finom és úgy érzem, hogy megjön ettől az étvágyam az est további részére. A zene szerencsére józanul is élvezhető nekem, csak tudni kell ügyesen merülni a hangok tengerében. Kimegyünk aztán kicsit sétálni, friss levegőt szívni. Azt lehet, csak alkoholt nem ihatok, de levegőt szerencsére még vehetek. Jó mély levegőket, mielőtt véglegesen visszamegyünk.

Véglegesen visszamegyünk. Minél előrébb, mindig kell az első sor. Barátaim már nagyon részegek. De nem érdekel most, én már itthon vagyok és kezdem végre jól érezni magam. Kezdek végre boldog lenni. Dimension ma könnyed. Jó számokat pörget, mosollyal az arcomon táncolok, de nem hagy minket elpunyulni, van, amikor komolyabban meg kell mozdulni. Mert a zene visz, a ritmus mozgat, nem te döntöd el, hogy mikor akarsz lassítani. Kezdenék már elnyúlni ettől a sok édességtől, de aztán megjelenik hátul Ed Rush és átveszi a pultot. Érezhetően gyülekezni kezdenek az esőfelhők, itt valami rohadt nagy vihar lesz, ami elmossa majd ezt a pikniket. És Ed Rush belecsap, nem csalódok benne, olyan mélységekbe eljuttat, olyan hangokat meghallok, amiken magasan honol a por, ritkán érinthetem meg őket. Teljes beteljesülés. Lenne.

Lenne, ha a leghülyébb ember a társaságunknak nem tolta volna túl magát, túl sokat ivott, túl sokat. Kibaszott zavaróvá válik a környezete, pofázik minden szarról, nem is a zenét figyeli már. Bent ugye nem hallani semmit, hiába próbálja mondani. Tuszkolom arrébb, hogy "bazdmeg én nem ihattam ma semmit, hadd élvezzem már ezt a kurva zenét", de valahogyan mindig előkerül. Minden egyes nőhöz odamegy, mi érezzük magunkat szarul miatta. Hát, elég súlyosan rontotta ezt a csodás estét.

Mert tényleg csodás volt alkohol nélkül is. Ed Rush után már sokat mentem ki cigizni, mert ez a hülye végig rajtunk csimpaszkodott. Minden emberhez odament sört tarhálni, csoda, hogy nem verték meg. Nagyon valószínű, hogy az egyik ilyen sörrel bekapott véletlenül valami mást is. Vérben forgó szemekkel találkozok és mérhetetlen hülyeséggel, amikor a tekintetét vizsgálom. Nem egyszerű hazahúzni a metrón, a többiek türelme erősen fogy. Agyilag fáraszt minket halálra, főleg, hogy elmegy a vonat még amikor a Deákon megyünk le a metróba, aztán 50 percet várhattunk. Alkohol nélkül aztán lehet igazán fázni.

 De jó volt így is, Persze a kocsmás részét elcseréltem volna mondjuk 2 és fél óra dartsra, de így is levonható egy kis tanulság. Mert ennek az egész Száraz Novembernek így lenne lényege, hogy tanuljunk valamit. Tanulunk egy kis önkontrollt, oké, de ugyanúgy nincs sok értelme, ha 12 hónapból 11-ben mindig be vagyunk baszva. A mértékletesség lenne a lényege, hogy ne idd magad hülyére, és tudd élvezni a partykat. Vagy ahova éppen mész. Mert a legközelebbi bulim az nem most lesz, akkor már ihatok. De nem éri meg töményezni, meg minden szart összeinni, erre jöttem rá. Ésszel kell inni, hogy ne legyünk hülyék. Tudni kell megállni, merni belátni, hogy "igen, érzem, hogy sok lesz", merjünk pihenni ivás közben, mondjuk fél óráig nincs semmi alkohol. Hosszabbra és emlékezetesebbre lehet nyújtani így ez éjszakát. És itt az átlagos, beszélgetős, ivós estékről van szó. Kell és lesz is olyan majd, amikor szinte halálra iszom magam, mert ritkán ki kell törni. Ilyen egy szilveszter, meg max 1-2 nyári ivás. De az csak pazarlás, ha minden hétvége ilyenbe megy át. Figyelni kell nagyon, mert nem lesz úgy élvezetes az élet. Ésszel kell inni. Nincs mér sok és én is megpróbálhatom újra. Már csak 17 nap :'(

Eilan voltam

Mekkora marhaság, de belevágok, mert miért ne? Eddig 2 böjtből 2 sikerült, akkor is 30 napig nem ihattam alkoholt. Remélem menni fog novemberben is, bár a május vége, június eleje mindenképp más időszak, nem tudom, hogy mikor nehezebb száraznak maradni. Nyáron tanulni kell (most is), de ott van pár ingyenes koncert, Belváros Fesztivál, illetve a sikeres ZH-k után nagyon szívesen berúgnék, a sikertelen ZH-k után meg csak bebasznék. Most meg szürke rossz idő sanyargat, semmi kedvem felkelni az ágyból, értelmet adni a napoknak. Igazból nem is az alkoholról nehéz lemondani, hanem magáról a jó sörről. 80%-ban azt iszok, ha alkoholt fogyasztok, maradék 20%-on meg a bor és a tömények keresik a szabad ülőhelyeiket. Egy cigi, egy sör. Beszélgetés, belefeledkezés az idő múlásába, és ahogy csúszunk bele az estébe, úgy simul ki a világ is arcunk előtt. Ülni azon a laza árnyalaton, szabadabbnak érezni magunkat vagy 15 kilóval, mosolyogni, hangosodni, kinyílni. Ezeket tartogatja egy ártatlan sörözés barátommal a Kerepesi úti Félidő Sörözőben, egy újabb buszt kihagy, és későbbivel megy haza, amíg mindig az utolsónál lyukadunk ki. Aztán van, hogy nem megy haza, és tovább görgetjük az estét, 4-5 üres zsemle, kaja megoldva, el lehet veszni a Deák környékén. Most erre megint egy hónapig nemet mondok, mint a szavazók 98%-a a kényszerbetelepítésre. Csak én 100%-osan mondok nemet az alkoholra. Vagyis 99,5%-osan, mert fél % alkohol elbújhat azokban a szar alkoholmentes sörökben. Dreher 24, Buckler, Soproni Maxx, 4 decis csóró kiszerelések, várlak titeket :'(

Elég veszélyes utolsó bejegyzésnek meghagyni egy olyan címmel összerakott tákolmányt, amit egy öreg alkesztól hallottam valamelyik kocsmában. Nem éppen tükrözi az én véleményemet. De ez van, nem volt kedvem írni azóta. Amikor meg volt, akkor a városban döglődtem valamelyik italellátó mélyén és olcsó fröccstől erősen fáradó szememmel néztem, ahogy a legyek párosodnak a falon. Próbáltam a zsebemben megbújó zsebkendőre írni, de az túl kevés karakterszámot biztosított, így 2-3 mondat után mindig megakadtak a jeles gondolatok fényképezései. A nyár gyorsan elszállt, mintha meg se történt volna. Olyan gyorsan, mint ahogy a tegnap becsempészett söröm vált a pusztulás martalékává az egyik Nagymező utcai süllyesztőben, amikor a 3. másodpercben kiverte valaki a kezemből. Túlságosan erőteljes mozdulatokkal fogyasztotta a zenét a parketten és sajnos az útjába kerültem. Volt sör, nincs sör. Volt nyár, nincs nyár. 

Hiányozni fog, mint ahogy az a sör is, de aki szeret élni, annak bármelyik nap lehet nyár. Akár januárban is. Nekem régebben kicsit fordítva volt, még augusztusban is eljöhetett a tél, és csak feküdni akartam egész nap. Nem lapátoltam el életem kertjéből a lehullott havat, és később ráfagyva még keményebben kellett kaparászni azt a semmibe sem vezető rohadt járdát. Aztán ennek a hó-halogatásnak köszönhetően törtem össze magam néha a csúszós úton. Egy-egy ilyen esésnek a vége az lett, hogy buktam pár kreditet az egyetemen, vagy telefont, vagy kártyát, vagy szemüveget vesztettem el és fizethettem vagyonokat. A hosszú órákon át felpakolt áruk a nagy bevásárlóközpontban csak fillérekhez juttattak, amit kerestem, nem költhettem magamra és 24 évesen is kuncsoroghattam otthon, hogy másfél hetente elegendő italhoz és dohánytermékhez juthassak. Aztán a söröktől mindig gyakrabban gyújtottam rá a dohánytermékekre, a sok staub meg gyorsabb sörfogyasztásra ingerelt, így hamar füstté és vizeletté vált az a pár papírbankó, amit anyámnál kuncsorogtam ki. Pedig vehettem volna abból a pénzből pár kakasos nyalókát a Kicsimnek. Kár, hogy a Dreher Bakot ő is jobban szereti.

De nyaralni küldtem az agyamat is és az érzéseim közül azokat, amik a negatív irányba hangolnak, így egy ilyen rózsaszínű debil nyarat éltem meg, sok szeretéssel és puszilkodással. Ez egész jól is ment, Kicsimmel le is tekertük az első év gurigáját kapcsolatunk wc papírjairól. Csak ne rohant volna az a rohadt idő. Utálom a születésnapomat, mert a nyár végén van, így újra kezdhettem összeszorult gyomrokkal keresgélni azokat a weboldalak, amik az egyetem és a kar rövidítéseit viselik, vagy azt a kékhalálos szart, ami NEP-el kezdődik és TUN-ra végződik. Remegő kézzel pötyöghettem az önkéntes felsőoktatási börtönben viselt 6 jegyű rabszámomat és a hozzá megadott kódot. Szembe kellett nézni azzal, hogy mennyi tárgy hiányzik még ahhoz, hogy végre puhább papírral törölhessem a seggemet, mint az S BUDGET wc papír végre felébredjek ebből a rémálomból, és a rég óta porosodó értéktelen "matek érettségi jeles" feliratú kupa mellé egy kissé fényesebbet tehessek le arra a bizonyos asztalra. Hát szembe néztem, és lehet, hogy a másnaposság miatt, vagy mert annyiszor volt hányingerem a hónapban, hogy felhasználtam a havi keretet és mára nem maradt hányinger, teljesen lazán megoldottam a dolgot. Beiratkoztam, elintéztem majdnem mindent, amit szerettem volna. Realizáltam, hogy nincs még nagy gond, ha ebben a félévben komoly eredményeket hozok, akkor már félszemmel és hunyorítva talán tükörbe merek nézni. Nincs még veszve semmi. 

Ja, hogy a címet megmagyarázzam: 4900 ft-ról lecsökkent 2000 ft-ra egy tantárgy újrafelvétele, ezt kaptam ajándékba azért, mert már éjfélkor elintéztem az egészet és nem halogattam napokig, mire az emberi időpontok betelnek. Csodálatos születésnapi ajándék volt ez nekem. Egy hét múlva ilyenkor már aludni fogok, hogy beérjek a hétfő reggeli előadásra. Idén nem 2. vasárnap lesz a hétfő, hanem ténylegesen hétfő. I promise :D

Meg kell szeretni a tárgyakat, amiket eddig nem szerettem, meg kell éhezni a sikerre, éhesen minden szart megeszek, majd megeszem így a jogot meg a közbeszerzést meg a növénytermesztést és a pénzügyet is. Ham-ham-ham, jól megrágva, nem kiköpve. Élvezetté kell tenni a tanulást, az utazást reggelente a vonattal, az előadásokat, a jegyzeteket, élvezzem ezt a szart, mert különben megint nem fog sikerülni. És ez ne ilyen kamuélvezet legyen, mint a tizennyolcplusszos filmekben, hanem tényleg érjem el azt az érzetet, hogy reggelente nem akarom levágni mindkét lábamat tőből, hogy ne tudjak bemenni. Hogy mondják azt? Ja, igen, meg kell becsülni azt, hogy felvételt nyertem ide. Meg is fogom pár hét múlva, de most inkább az ágyam puhaságát becsülném mög. Holnap (vagyis ma) Cegléd, elmegyünk inni egy barátomhoz az utolsó szabad hétfőn, aztán lezárom ezt a nyarat. Jöjjön nyugodtan az ősz és a tél, azokat is éppúgy élvezni fogom. Megtanulok boldog lenni. Nem csak próbálni fogom, csinálni. Szeretünk Bukowski!

Egy öreggel sörözgettem valamelyik kocsmában, és kezdtem kifogyni a mondanivalóból, amikor feldobtam neki a témát: mit gondol a melegfelvonulásról? Ugyanis szombaton megint eljön a nap, amikor a melegek begyűjtik a téli álmukhoz elegendő gyűlöletet, hogy utána megint egy évig nyugodtan durmolhassanak az "intoleráns náci magyarok" által szőtt takarójuk alatt a jó melegben. Pedig az átlag ember szarik rájuk, nincs velük baja, csak azzal, hogy minek nyomják le a torkukon, hogy legyenek elfogadók, amikor alapból elfogadók? Más dolog, hogy ha valakinek születése óta van egy beidegződése, egy nézete, azt ezzel nem fogják megváltoztatni. Ha valaki ózdi, és születése óta utálja a cigányokat, mert úgy viselkednek, mint a cigányok, akkor annak tolhatják az arcába Budáról az ultraliberális maszlagot, ő utálni fogja a cigányokat. Nem az összeset, csak azt, amelyik úgy viselkedik. Az én öregemnek a kocsmában is megvolt erről a véleménye, ő akkor született, amikor nem volt még divat melegnek lenni, és az élet értelme a házasság és a gyermekek felnevelése volt. Lehet, hogy megivott munka után pár felest, lehet, hogy odacsapott a gyereknek, ha szófogadatlan volt, de annak a gyereknek biztos volt gyermekkora és fiatalként csinálta azt, amit szeretett, boldog volt. Meg csinálta azt is, amit nem szeretett, katona volt, építkezésen dolgozott, de onnan is megannyi élménnyel térhetett haza. És ma mit csinálnak a fiatalok egy része? Melegfelvonulásra mennek harcolni a jogokért, harcolni a toleranciáért, az elfogadásért, közben ők persze senkit sem tolerálnak, akinek más gondolata van ezekről a dolgokról. A felvonulók nagy része nem is meleg. A felvonulók nagy része a politikáért megy ki. Pedig nem a hülye balos pártok vonulásáról kellene ennek szólnia, hanem a buliról. Egy nap, amikor szabad vagyok, mint égen a szivárvány. Nem a gyűlölködésről. Mert állnak a kordon másik oldalán is olyanok, akik agyonvernék az összes vonulót. De ha nem lenne felvonulás, nem állnának ott. Ha egy mezőre mennének ki valahova a hegyekbe bulizni egy jót az emberek, akkor bulizhatnának ott, buzizhatnának ott, nem a budapesti méhkas kellős közepébe kellene beledugni az ujjunkat és csodálkozni, hogy megcsípnek a méhek. Nem egy harcnak kellene ennek lennie. De vannak, akik ebből élnek, és így tudják elhitetni mással, de leginkább magukkal az áldozatot, hogy őket mindenki utálja és milyen nehéz másként boldogulni ebben a nagy csúnya rozsdás konzervatív világban. 

Az öregem ott a kocsmában mondott erről a dologról sok olyat, amit ide nem írhatok le, mert kiégne a blog, de legvégül valami ilyesmit nyögött ki az olcsó bortól megfáradt ajkai közül: "inkább legyen évi 5 Pride és 1 Holocaust emléknap, mint fordítva. A melegek nem szaporodnak, a zsidók viszont igen". Na ehhez már nem tudtam mit hozzászólni, ilyet még nem hallottam. Jót nevettem, és az ajtó felé indultam. Hazafelé azon gondolkoztam, hogy egy átlag liberális biztos jól lenácizná szegény öreget, pedig ez is csak egy vélemény. Nem kedveli ezeket az embereket, mert ő más normák szerint él.

Annyira kurva szabad világan élünk, hogy legtöbben azt se tudják, hogy mihez kezdjenek ezzel a nagy szabadsággal. De ne feledjük, a szivárvány is a földről indul, és noha elrugaszkodik onnan a fellegekbe, végül mégiscsak visszatér oda. Nem kellene erőltetni semmit az embereken, nem olyan hülyék azok, mint amilyennek tartják őket a "Nagy Elfogadók". 

Eilan voltam

Kinéztem egy kis reggeli munkára a nagy áruházba, pont kezdtem megunni, mire letelt a munkaidő 3 perccel, így elköszöntem a többiektől. Hazafelé nagy mázlim volt annak ellenére, hogy elfogyott minden dohányom, így nem eregethettem a füstöt megfáradt testemből, amíg a buszmegállóig mentem. Szerencsére légkondis busz jött, szerencsére közel lakok. Eszembe jutott egy régi ismerősöm, akivel már vagy 50 napja nem találkoztam. Így rendbe raktam magam és áthívtam. Horvát meccset néztünk. Én utálom a portugálokat, neki mindegy volt.  Én próbáltam vele beszélgetni, ő csöndben ült. Kínos volt. Régebben valahogyan könnyebben ment minden, éjszakákat kezdtünk el és vittünk végig. Együtt gitároztunk csövesekkel az Astoria aluljáróban, vagy döglődtünk a patakparton, amikor kivonatoztunk pár megállót. De ennek a régi ismeretségnek csak apró lenyomatát láttam a pohárban. Nem úgy ment az egész, mint régen. A meccs véget ért, a portugálok mázlisták, ingerlő egy köcsög csapat az. Ismerősömet ez nem érdekelte, nem hozta tűzbe a meccs. Pedig egy-egy Újpest meccs után milyen hangulatot tudott teremteni. De ez nem az a nap volt. Többet kellene találkoznunk, mert elszoktunk egymás társaságától. Nyáron erre több idő lesz. Nagyon remélem. Hiszen szeretem a jó bort és a jó bor is szeret engem. 

Eilan voltam