Megírtam azt az előzőt, aztán megnéztem, hogy miről is szól az eleje, mert a végére elfelejtettem. Mintha más kezdte volna el a mesélést és én csak befejezném. Aztán alul, ahogy a végére értem, bejött a reklám. Ilyet még nem is nagyon láttam, nagyon menő.
Segíteni akar kedves Kántor Endre a pénzügyeim intézéséhez. Na nem konkrétan az enyémhez, mert azt még egy hajléktalan sem tudná kezelni, hanem úgy bárkinek szeretne segítő kezet nyújtani. Ilyenkor nem fogja el az embert valami bizonytalanság, valami olyan, hogy én nem bízok ebben az emberben? Pénzügyi showman, minek segítene nekem csak úgy? Biztos valami lehúzás áll a dolog mögött. Ő megkapja a tanácsaiért az összeget, én meg vagy nyerek, vagy vesztek. Bizalmatlan vagyok Endrével szemben, nem akarom, hogy más rendelkezzen azzal a pár kenyérhéjjal, amit az állam dobott éhbérként a tenyerembe a munkáért cserébe, hogy holnap is tudjak menni bányászni a sötét és végtelen magyar gazdaság bányáiba, és drágaköveket találhassak, amivel az ország felemelkedését segítem. Bányásszon Endre, legyen ő buszvezető, pénztáros, betegápoló meg hasonló hudejó melók tulajdonosa, de engem nem fog lehúzni. Okosabb vagyok én annál. Gondolhatja valahogy az átlagember, mármint szerintem ezt gondolják elsőre, ha meglátják ezt a reklámot. Azért Endrének sok sikert kívánok, de engem inkább megijesztett és a pénztárcámat inkább beleteszem egy másik, nagyobb pénztárcába, hogy biztosabb legyen az. Meg így nagyobbnak tűnik. Na ez a jó pénzügyi tanács. Meg hívasd meg magadat sörökre! Meg, meg...sok az ötlet, nem akar aludni az agyam. Remélem Endre most jól alszik és vannak király ötletei, hogy az elültetett pénzmagból ki is keljen az ojrófa, remélem jól megy a sora. Na, megyek inkább aludni! Jó éjszakát!
Eilan voltam megint
