Délben keltem. Ez nem igazán fontos, de majd később az lesz. Régen írtam ide, azóta annyi minden megváltozott. Úgy érzem, hogy kezdek kijönni a gödörből, de félő, hogy még mindig nem vagyok épelméjű. Mert az élet miatt a megőrülés szélén álltam, viszont nem tudtam…

Első félidő dereka, a májusi napsütés erősen bámul ránk, ránk, kapu mögötti nézőkre. Már fáj szúró tekintete, mi lesz velem majd nyáron? Egyedül ülök a lépcső mellett a D-ben. A játék a szokásos, langyosan helyzetek nélkül. Vagyunk páran, de rohadt nagy a kuss. Ezek…