Tudtam, hogy kemény időszak lesz, tudtam, hogy utálni fogom. Már csak az utolsó lépések vannak hátra, és akkor végre pihenhetek egy kicsit. De súlyosak nagyon már a lábaim, kimerültem, és ingerült vagyok. Még egy kérdőívet kell elküldenem a tanárnak ma, aztán végre aludni térhetek, és csak azzal az…

Véget ért a városi életünk Kicsimmel, újabb albérletbe kellett költöznie. A 12. vagy a 15. ez már neki 9 év alatt? Nem tudom, de a régit mindenképpen el kellett hagynia. Nyugodt helyen volt Kőbányán, különösen kedves marad számomra az a kis lakás, mert közös életünk első tánclépéseit ott tettük meg,…

Február csúnyán kimaradt itt a blog életéből, és ha úgy nézzük, én is elég gyorsan pörgettem át a legrövidebb hónap lapjait, de most az első tavaszi hónap vége felé felébredtem téli álmomból, és újra ide kattintottam, hogy saját magammal beszélgessek. Eme rövid bevezető mondat után megpróbálok…

Szerencsétlen. Miért szeretett meg, mikor az elején már elég negatívan álltam a párkapcsolati dolgokhoz. Pedig akkor még nem szeretett, de én már láttam, hogy mi lesz ennek a vége. Felém állt arccal, háta mögött a felhőkkel. Mit lehet szeretni egy rakás szarban? Na jó, ez kicsit…

Egész július eltelt úgy, hogy nem írtam. Tételezzük fel, hogy nyári szüneten voltam. De most eljött az augusztus, innen már egy köpés, és itt az ősz. Véget ér a semmittevés. Sajnos nekem lehet, hogy a "mindentevés" is. Nagyon rossz érzések közepette írok éppen, szerencse,…