Február csúnyán kimaradt itt a blog életéből, és ha úgy nézzük, én is elég gyorsan pörgettem át a legrövidebb hónap lapjait, de most az első tavaszi hónap vége felé felébredtem téli álmomból, és újra ide kattintottam, hogy saját magammal beszélgessek. Eme rövid bevezető mondat után megpróbálok belevágni a lényegbe, nem lesz könnyű. 

Nézzük mi is történt az utóbbi időben: Semmi. Volt, hogy elmentem vizsgázni és sikerült is a tárgy, volt, hogy pakoltam a mirelit szarokat és a macskakonzervet a nagy áruházban, volt, hogy boldog voltam az egyetlen szerelmemmel, volt, hogy éreztem reményt a félév sikerességére tekintve, volt, hogy iszogattam barátaimmal és A38-on éreztük jól magunkat, volt, hogy a 140-ek után megdobtam életem első 160-át dartsban, volt, hogy kurvára nem volt kedvem felkelni, hanem átaludtam volna az egész hetet és volt egy húsvét, ami minden évben egyre rövidebb. 

Mivel napközben én vezettem fater új batár nagy 9 személyes autóját, hogy ő tudja élvezni a rokonság  irtózatos pálinkáit vendégszeretetét, ezért hazaérve kinyitottam egy bort és leültem gondolkodni. Mi a rokonság nagy részével csak ilyenkor tudunk találkozni, mert ők vidéken élnek, mi meg Pesten. Karácsonykor sincs idő mindenhova elmenni, így kb ez az egy nap, amikor mindenkit meglátogatunk. Faterom meséli a marhaságait, minden egyes állomáson ugyanazokat, minden egyes pálinka után egyre jobban kiszínezve, én meg bólogatok, és kihasználom fél óránként azt az 5 perc időt, amikor engem kérdeznek és én beszélhetek. Beszélhetek az egyetemről, mennyi van még hátra? - kérdezik mindig, én meg mondom, hogy ugyanannyi, mint tavaly. Beszélhetek faterom új autójáról, hogy milyen vezetni? Szar, mert nem szeretek vezetni. Van-e már barátnőm? Hát izéé...aztán adok valami kitérő választ, mert fater előtt nem akarok mesélni, hogy mennyire is boldog vagyok neki köszönhetően, meg arról sem, hogy mennyire szarul érzem magam a suli miatt. Durva, hogy egyszerre fázok és melegem is van, egyszerre vagyok boldog és kurva szarul is. Aztán zabálok, süteményt, sonkát, ami van, felhíztam 2 hónap alatt 60 kilóra végre, most már Beck Zoli súlyban vagyok, mert ő is 60 kilóra hízott fel, ezt nyáron mondta Újpesten. De gondolom ő is szívja a rohadt cigit, el van foglalva valamivel, így elfelejt zabálni, mint ahogy én is szoktam, de ilyenkor húsvétkor eszek eleget. Nem ihatok, így eszek. Aztán nagy nehezen felkerekedünk és megyünk a következő helyre, fater persze egyre részegebb, és egyre többet zsidózik, én elmondok minden évben valami szar verset, ami miatt izgulok, hogy el ne rontsam, mert csak aznap reggel memorizáltam az egészet a wc-n. Kapom a tojásokat, dugdossák a pénzt, hiába mondom, hogy én már öreg vagyok ehhez, és ott a nagy áruház nagy sorai között rázom a pénzfát havi 4-szer, olyan ritkán látnak, hogy megmaradtam nekik kisgyerekként, így továbbra is dugdossák a pénzt. Aztán fater engem oltogat, mert dugdossák a pénzt, mert úgyis csak eliszom. Én meg mondom neki, hogy nem iszom el fater, hanem drogra költöm. Persze nem költöm drogra, csak ezzel is jelzem neki, hogy örüljön, ha csak piára költöm (amúgy nem költöm semmire, mert spórolnom kell), a mai világban kicsit több kutyaszar van a fiatalok előtt a járdán, mint régen. Könnyű belelépni. Na de nézzük konkrétabban ezt az egész húsvétot:

1. Felébredek 8-kor
2. Visszaalszok
3. Felébredek fél 9-kor, mert jönnek nagymamámhoz a cigó locsolkodók, mert tanárnő volt ezer évig, így az egész famíliát tanította
4. Felkelünk, elindulunk faterral másik (anyukám) nagymamámhoz
5. Ott nagy szerencsém van, mert legidősebb unokabátyámmal találkozok, és a 6-7 éves kisfiával, akik nagy dartsosok és kibeszéljük, hogy hogyan kell 171-ről kiszállni.
6. Elmegyünk anyukám 1-es nővéréhez, megnézzük unokanővérem 4-5 hónapos kisgyerekét, kicsit meglepődök, amikor a kezembe adják azt a csöppséget, de jó forma kislány, lehet, hogy 5-10 év múlva engem is megáld a sors egy ilyen kislánnyal, akivel majd dartsozhatok és vihetem Újpest meccsekre. 
7. Elmegyünk anyukám 2-es nővéréhez, neki a férje nagy italos és disznóvágó, folyik a pálinka, beszélgetünk politikáról meg minden szarról, fater elkezdi a zs és cs betűs szavakat használni, és nem pozitív szövegkörnyezetbe helyezi eme jeles népeket. Legalább addig sem engem basztat. 
8. Elmegyünk fater unokanővéréhez, ott mindig jó pogácsa van, fater keresztanyukáját hazavisszük.
9. Elmegyünk nagymamám másik nővéréhez, ott hibátlan asztali bor illegeti magát, és sejteti kecses testét, de csak fater viheti táncba, mert engem bilincsel a slusszkulcs. A nénje léhűtő fia meséli az éppen aktuális munkáit a vasútnál, szegénynek szar lehet fekete báránynak lenni, egyetlen rokonom, aki volt börtönben. Szerencsére negyed óránként rágyújt, így legalább a kék Sophianae dohány elhagyott sóhajaival közelebbi kapcsolatba kerülhetek, ha már úgysem gyújthatok rá, mert fater lefejezne. Faternak a dugiból hoz valami kozármislenyi 55 fokos pálinkát, aztán röhögnek, hogy a kozármislenyiek nem a hígításról híresek. 
10. Elmegyünk fater unokabátyjához, aki szintén a vasútnál dolgozik, és minden egyes pálinka után egyre vörösebb lesz a feje. Ekkor már bőven 4 után jár az óra, fater néha beszunnyad, addig beszélgethetek vele a vasútról. Ott is finom sütemények vannak. Anyám felhív vagy 3-szor, hogy ő már menne vissza Pestre, hol vagyok?
11. Nagy nehezen megindulunk onnan is, fater új autóját kicsit meghúzatom a főúton, 2-esben 50-ig feldörren, aztán húgommal megyünk anyámhoz, hogy megindulhassunk Pestre, hiszen nekünk másnap egyetem. 

Most meg itthon ülök, és már régen aludnom kellene, de mozgalmasan telt a nap. Holnap meglocsolom a kicsi szerelmemet is, illetve az anyukáját, szeretném, ha nem utálna, eddig normális néninek tűnik. Csak én nem tűnök normális embernek, de nem baj, a Kicsim sem az. Unalmas normálisnak lenni. Vajon miért versenyzünk azon, hogy ki lát több zöld autót, és miért fogjuk még elalváskor is egymás kezét? Jó vele lenni, és nagy szerencsém van. De néha még nekem is lehet szerencsém. Ez hasonló lehet, mint a póker, elvileg ott is ugyanannyiszor nyerhetsz, mint a többiek, csak meg kell ragadni az esélyt, amikor neked jön a lap, és az ínséges időkben meg dobni kell mindent, cél, hogy minél kevesebb zsetont veszítsünk. Én elég sok zsetont veszítettem az utóbbi 5 évben, de úgy érzem, hogy ezzel a lánnyal most visszanyertem valamennyit. 

Ezzel fejezem be ezt az egészet, a végére megint csak sikerült berúgni, de ez most egy ilyen nap. Remélhetőleg majd többet fogok írni, és sikerül gyakrabban fájdalomba kergetni azt a 24.000 követőmet, akik olvassák ezt a szart. Jó éjszakát!

Eilan voltam