Kinéztem egy kis reggeli munkára a nagy áruházba, pont kezdtem megunni, mire letelt a munkaidő 3 perccel, így elköszöntem a többiektől. Hazafelé nagy mázlim volt annak ellenére, hogy elfogyott minden dohányom, így nem eregethettem a füstöt megfáradt testemből, amíg a buszmegállóig mentem. Szerencsére légkondis busz jött, szerencsére közel lakok. Eszembe jutott egy régi ismerősöm, akivel már vagy 50 napja nem találkoztam. Így rendbe raktam magam és áthívtam. Horvát meccset néztünk. Én utálom a portugálokat, neki mindegy volt.  Én próbáltam vele beszélgetni, ő csöndben ült. Kínos volt. Régebben valahogyan könnyebben ment minden, éjszakákat kezdtünk el és vittünk végig. Együtt gitároztunk csövesekkel az Astoria aluljáróban, vagy döglődtünk a patakparton, amikor kivonatoztunk pár megállót. De ennek a régi ismeretségnek csak apró lenyomatát láttam a pohárban. Nem úgy ment az egész, mint régen. A meccs véget ért, a portugálok mázlisták, ingerlő egy köcsög csapat az. Ismerősömet ez nem érdekelte, nem hozta tűzbe a meccs. Pedig egy-egy Újpest meccs után milyen hangulatot tudott teremteni. De ez nem az a nap volt. Többet kellene találkoznunk, mert elszoktunk egymás társaságától. Nyáron erre több idő lesz. Nagyon remélem. Hiszen szeretem a jó bort és a jó bor is szeret engem. 

Eilan voltam