Gyorsan átléptünk egy következő évbe, és gyorsan hagytuk ott az előzőt. Egyel távolabb kerültünk a születésünk évétől és egyre közelebb ahhoz, ami majd a fejünk felett fog pihenni a temetőben. 2015! Nem fogsz hiányozni. 

Nekem többnyire minden évem ugyanúgy telik, vannak rosszabb és jobb periódusok, ezért nem szoktam keseregni az óév miatt, és nem érzem úgy, hogy most tiszta lappal indulnék. Ugyanolyan nap van ma is, mint tegnapelőtt, ebben az évben is lesznek jó és sajnos rossz dolgok is. Rajtam múlik, hogy melyikből várható több. Próbálom a pozitív dolgokat átmenteni az idei évbe.

Az év végét azért szeretem, a karácsonyt, hogy találkozok pár rokonnal, akiket ritkán láthatok. Igaz a mostani karácsonyom elég egyedileg sikerült, mivel Vele tölthettem el. Olyan augusztus óta kerültem közelebb a lányhoz és 4 hónappal később már együtt karácsonyoztunk a kicsi világunkban, a kicsi albérletben. Vettünk egy pici fát, iszogattunk és szeretgettük egymást. Érzem, hogy most válok le és alakítom ki a saját családomat. Ott fut mellettem az előző sínpár, de én már sajáton gurulok. 

Utána 26.-án viszont visszatértem a régebbi önmagamhoz és a barátaimmal töltöttem az éjszakát. A Dürlinben igazi régi vonalas drum and bass party volt, nem az a picsadnb, amivel megismertem és megszerettem a stílust, hanem a zene mélyebb rétegeibe férkőzhettünk. Idősebb korosztály képviselte itt magát, de nagyon nagy emberekkel találkozhattam. A dohányzás tiltása a szórakozóhelyen nem csak azért kedvező, mert nem égetnek szarrá táncolás közben, hanem mert kint érdekes arcokkal lehet beszélgetni, persze ha az ember már kellően kilépett a józanság burkából. Ebből most sem csináltam gondot, alaposan bealapoztunk sörrel és rummal az egyik kellemes kocsmában, ahol még sosem voltam, de mindig néztem a vonatból, hogy egyszer meg kellene látogatni. Nem azt mondom, hogy szét kell magunkat csapni, mert nem mocsok részegre ittam magamat, de nekem például könnyebb belátást nyújt a zene mögé ez a részegség. A testemet és a lelkemet is felkészítem erre az emelkedett állapotra, és utána a hangok, a hangulat, maga a buli eregeti elmém papírsárkányát a boldogság fellegén. 

Persze leszállni szar, hazamenni a hidegben, bedőlni a kanapéra aludni, majd délután felébredni másnaposan, szomjasan, józanul. Valahogyan összeszedtem magamat, elszívtam egy cigit a házunk előtt a parkban egy kávé mellett, és a ködös Alföld felé vettem az irányt. A volánbuszon szerencsére kevesen utaztak, így eldöglődtem az ablak mellett, néztem az utat és az mp3 lemerülése miatt csak a gondolataimat hallgattam. 2 órás utam végeztével letörten ültem nagymamámnál, mert fáradt voltam. Aztán 12 óra alvás után rendbe jöttem, és jól telt el az a 2 nap vidéken. Főleg miután faterék hazamentek, utána nagymamám is visszavett a tempóból, mindig túlpörög ilyenkor. Panaszkodik, hogy nincs ideje semmire, sürög-forog a konyhában, túl sokat főz, amit utána vihetünk haza Pestre. Na nem baj, az időseknek már megengedett a panaszkodás, azért jól esett neki, hogy amikor 2-en maradtunk, akkor meghallgattam. És néha még römiben is nyert, bár utolsó nap én 6-szor pakoltam le minden lapomat 2 ellenében. 

Kedd este hagytam magam mögött a sok húst és süteményt, majd alig értem haza, másnap már megint Vele voltam. Persze egy kis dartsra mindig van idő, így kipróbálhattam az új nyilaimat, azóta kétszer dobtam 140-et velük. Jó kis Fauchan-os versenynyilak. A szilvesztert viszont nem a lánnyal töltöttem, mert elsején reggel ő már dolgozott, meg a társaságommal sem egy szarrá ivós buliban akarom megismertetni. Nagyon aranyos volt, mert megértette a döntésemet, és még a buszig is elkísért, amivel a Pest melletti kisvárosba mentem, ahol minden évben a szilvesztert töltjük. Előtte koccintottunk egyet pezsgővel, meg ittunk pálinkát is a forró csoki mellé. El is kellett a melegítés, mert utolsónak érkeztem, és a többiek már ittak rendesen. Aztán eltelt valahogy az egész, olyan gyorsan és észrevétlenül, mint ez az egész év. Nem hánytam, szóval jó voltam, de sok dologra nem emlékszem konkrétan, csak már nagyvonalakban. Az viszont megmaradt, hogy rohadt kellemetlen sörrel szembeönteni magadat, miközben fekszel a sarokban. Jobban fáj, mint amikor a sampon megy bele. Az is megmaradt, hogy még rohadtabbul kellemetlen a negyed üveg zsákmányolt Edelweiss-odat az alsógatyádba önteni, miközben hugyozol az udvaron és egyszerre próbálod a kezeddel tartani a sört és a pöcslit. Kellemetlen még, amikor az összerajzolt alvó haverodra pakolod a műanyag poharakat, és felébred, és téged gyanúsít a műalkotásokkal, ami a homlokát és egész kezét borítja. Pár szál hajam bánta az esetet. És végezetül kellemetlen a szerelmed nélkül szilveszterezni, így ha jövőre is együtt leszünk, akkor mindenképpen elhívom. Igaz, hogy szabadabban ihat az ember, ha nincs ott a másik, de hiányzik is nagyon, főleg amikor a himnuszt bőgjük és valami szar sört csókolhat csak az ember. 

Annyira nem voltam másnapos, pedig 2 óra sarokban alvás után rumoskávéval indítottam az új esztendőt, pont annyira kínzott meg és hagyott szar nyomot bennem a szilveszteri ivás, mint maga ez az év. Most már csak előre nézek és haladok, készülök az első vizsgára, mármint készülnék, ha nem ezt írnám. Nincs nagy kedvem a januárhoz, de csinálni kell, pár év múlva, ha lesz valami szar munkám, akkor még rosszabb lesz, ha meg nem lesz munkám, akkor meg azért lesz rosszabb. Persze izgalmasan várom már azt az időszakot, amikor a számlák és minden egyéb után befizetett pénzedből marad valamennyi, és te döntöd el, hogy milyen kaját veszel, milyen sört veszel, milyen akciókat használsz ki, és mivel spórolsz annyit, hogy kihúzd a következő 10.-éig. De addig irány vissza a valóságba, blog bezár, jegyzet kinyit. Boldog újévet!

Eilan voltam