Holnapelőtt

Eilan sorai

Októberi jegyzet

2016. június 08. 16:03 - második eilan

Van nekem egy 2015-ös határidőnaplóm, amit azért vettem, hogy beleírjam a határidőket, hátha akkor betartom őket. Néha-néha előkerül ez a füzet, és ilyenkor fellapozom, hogy mi a francot írtam én ebbe? Egy határidő nem szerepel benne, viszont tavaly sokszor útitársam volt a pesti éjszakában, ott lapult a táskámban, és amikor már minden haverom hazament, vagy elaludtak az asztalon, akkor felnyitottam és írtam bele. Volt, amikor csak úgy üldögéltem a patakparton meg a parkban, és akkor használtam. Most is fellapoztam, mert be szerettem volna írni a júniusi határidőket, de találtam benne egy egész használható pár sort, amit még októberben firkantottam, és azóta még nem pötyögtem be ide. Nézzük, mi volt októberben:

...szívtam a friss levegőt a patakparton miközben azon gondolkoztam, hogy inkább fázok, vagy melegem van-e? Az októberi napsugár már nem szeret annyira, mint a nyári időszakban, be kell vallani, hogy ellaposodott a kapcsolatunk. Pedig forró szerelem volt, gyakran megégetett és én hiába menekültem a kocsmák hűs falai közé, pénz fogytával mindig megtalált az utcán, és csak éjjelre hagyott békén. Most ő is megöregedett, felhők mögé bújva takarja ráncosodó arcát, és ha néha találkozunk, akkor se a régi az ereje. Nem melegít már. Szóval kezdődött az ősz, itt volt a fejünk felett rendesen és én kint ültem a patak partján és hol fáztam, hol melegem volt. Ma se jutottam el az egyetemig, sorozatban 5. alkalommal távol maradtam a hét első napján. De szerencsére maradt egy söröm a hétvégéről és 3 szál Lucky Strike, amiből egyet már el is szívtam a jó reggeli örömére. Nem volt kedvem emberek közé menni, vagyis nem olyanok közé, akik nem öreg kegyvesztettek, hanem normális gépek az élet gyárában. Mivel az egyetemen és a vonaton kevés lecsúszott öreg emberrel lehet találkozni, így másfelé vettem az irányt. A patakpart többnyire megfelelt erre a célra, hogy egyedül lehessek, bár így is jött erre néha pár futó vagy biciklis. Gondoltam megpihenek pár órára itt a parton, írogatok valami marhaságot, megiszom a sörömet, elszívom a cigimet, szóval a kevés értelmes dolog egyikével töltöm el ezt a pár órát. Nincs is ennél hasznosabb módja a hét elkezdésének. Persze pihengettem volna a barátnőm mellett, szívhattam volna ott is a cigiket és ihattam volna a söröket, de később orvoshoz terveztem menni. Az árufeltöltős munka miatt kellett tüdőszűrésre beutaló. Reménykedek benne, hogy a gyárnál nem létezik szarabb meló, így átjelentkeztem a smucig hipermarketbe árufeltöltésre. De ezek tényleg akkora skótok, hogy 8 és fél órát kell bent lenni, mert a szünetet nem fizetik ki. Pedig imádtam a gyárban abban a tudatban cigizni, hogy amíg elszívok egy cigit, addig is többet keresek, mint maga az az egy szál, amibe kerül. Persze ott a többi idő egyenlő volt a halállal, sőt még a halál is jobb, mert olyankor másnap már nem kell jönnie az embernek újra meghalni, elég csak egyszer. De a gyárban másnap is jelentkeztem az önkéntes halálra, másnap éjszaka kezdődött az egész elölről. Azért nem sajnáltatom magamat, nem dolgoztam olyan sokat. Egy év alatt mentem annyit, mint egy átlagember egy hónap alatt. Csak én diák voltam, akiknek csak tanulni és inni kell, na meg néha gyárba és egyéb szar helyekre menni, hogy megízlelhessék a csodás felnőttkort, ahova fék nélkül és oly' rohanva tartunk. 

Mennyi kurva reklámtábla van, úgy csúfítjuk a környezetünket vele. De sajnos a pénz az úr, a környezet meg bekaphatja. Majd megnézzük a Nat. Geo-n a pénzünkből vásárolt ultraszéles és ultravékony tévénken. 

De komolyan, 10 reklámtáblát is össze tudok számolni itt a parton. Kell a propaganda, az akciók, a műsorok hirdetése. 

"Emeltük a tétet! Az 50 milliós játszma." Középen hangsúlyosan kiemelve. "Október 12.-től minden hétköznap este. TV2." Juhú, le ne maradjunk. Igaz ezek a vetélkedők még mindig értelmesebbek voltak, mint s zenés műsorok. 200 ft-os hot-dogot a népnek Conchita Wursttal. December 42-től minden hétköznap este. Meg reggel is. Agymosó szarság ömlött a pofánkba a média pöcegödréből. És mi boldogan fürödtünk benne.

Milyen szépség van a futásban? Már a 8. futó haladt el mellettem, és nagyon becsülöm őket, hogy ilyen marhaságra képesek az egészségükért, mint a futás. A futásnak akkor van csak értelme, ha valamilyen labdajátékot folytatunk, vagy a kocsmából kiesve az utolsó vonatot akarjuk elérni. Nem érjük el futva sem, de legalább megpróbáltuk. Vagy ha meg akarnak verni, mert mindig te nyersz csocsóban. De így egyedül? Inkább otthon ülnék és a fantasy foci csapatomat csinálgatnám, mert ezen a héten is ki fogok kapni, ha csak nem szerez Wilson 40 pontot. De tudom, hogy 20-at sem fog.

Eleget ültem itt, úgyhogy kinyitom az egyetlen sörömet. Már dél is elmúlt, szóval lehet sörözni. Úgyis egyre több futó jön. Meg biciklis. De jó érzés úgy sört inni, amikor az ízéért, hogy élvezzem, hogy beterítsen, hogy jobbá tegye ezt az üldögélést, szóval ezekért iszom és nem azért, hogy még jobban berúgjak. Most már jobban érzem magam én is. Már csak egy hamutartó kellene, hogy letehessem a cigit valahova. Tökéletes kihasználása ez a természetnek, a hűvös, de egyben meleg októberi időjárásnak, a hétfőnek, az egy szem megmaradt sörömnek. Egyszóval az életnek, vagyis annak, amit mára adott. Régebben sokat keseregtem és utáltam magam, aztán azon keseregtem, hogy miért utálom magam, aztán rájöttem, hogy hülye vagyok, ezért még jobban utáltam magam. Most sem kedvelem magam, de már nem veszek erről tudomást, csak írok és iszok, de azt e viszem túlzásba. Kihasználom azt, ami van és nem azért kesergek, hogy mim lehetne. Igaz elég céltalan voltam, egy ember ambíciók nélkül, de a célok csak arra jók, hogy újakat szüljenek. Elérni valamit, de már a következőre vágyni, sosem megállni. Nekem egy célom maradt: élni úgy, ahogy lehet. Adott az élet egy barátot, egy csodálatos lányt, aki lehet, hogy kicsit idősebb nálam, de nagyon szeret. Engem, aki nem igazán egy nyeremény, inkább egy csapás. De mindketten örülünk egymásnak és felhasználjuk egymás szeretetét arra, hogy boldogok legyünk. Régebben elutasítottam, mert nem volt erre szükségem, nem vágytam a boldogságra. De ma már másképpen élek. "Annyi a világ amennyit beletöltesz" - hirdeti a doboz söröm, és jól látja. Élj ma! Ne a tegnap elszalasztott lehetőségeiből építsd a holnapot. Sokat beszélgetek vele, sörözgetünk, kiépítettünk egy kis világot, amit imádok. Én tudok szeretni, néha nagyon is. Őt lehet szeretni és jó érzés szeretni. Így élünk együtt, jó vele lenni. És ilyenkor tűnnek el a másik hibái. Egyáltalán nem az számít, hogy hogyan néz ki a másik, hanem hogy milyen vele lenni, mennyire lehet őt szeretni. Mindenkiben van valami szép, csak úgy kell nézni rá. Én gyönyörűnek találom őt. És ez a lényeg. (...) Sok mindent szeretek benne. Értelmes, megérti azt, amit mondok neki, így mindent meg lehet beszélni. Nagyobb kincs egy értelmes nő, mint egy szép. Ezzel zárom a soraimat. Az utolsó cigaretta leégett, a söröm is lefogyott és még orvoshoz is kell mennem. Elindulok hazafelé, úgyis most ment el az a vonat, amivel az egyetemről tartanék hazafelé. Ma sem lettem okosabb, de jót gondolkoztam itt a patakparton. De jövő hétfőn már már bemegyek egyetemre. Most már tényleg!

Hát ilyeneken gondolkoztam akkoriban, persze következő héten sem mentem be, arra tisztán emlékszem. Valamikor a végén kezdtem el arra az órára járni, az anyag is nagyon száraz volt, meg is buktam belőle. De be volt ez kalkulálva. Azóta is boldog vagyok a Kicsimmel, csak egyszer veszekedtünk, na akkor nem lehetett megbeszélni vele semmit. Akkor még naiv voltam ezzel a munkás dologgal, más embereknek naponta bent kell maradni, és nem kapnak érte semennyit. Végül megkedveltem a nagy áruházat, és többnyire szívesen megyek oda dolgozni, csak a diákszövetkezet túl sok pénzt vesz le, így kb. utcaszéli kurválkodni járunk oda. Legalább minket nem basznak meg annyira. Wilson sem szerzett 40 pontot, szarul ment akkoriban a Seattle Seahawksnak. Velük ellentétben hosszú idő után nekem nem ment szarul akkoriban, végre pár hét nyugalom következett, kemény nyár állt mögöttem. És az a baj, hogy körbeértem, így megint a szarságok közepében állok, és nem haladok, feladataim vannak, és még kemény 4 hét következik. Nem baj, inkább a kis pozitívumokkal foglalkozok, például azzal, hogy vasárnap lejár a böjtöm és végre ihatok egy normális sört. Egy üveges Edelweiss-al fogok kezdeni, mint tavaly. Vagy Guinness-el. Ááá, nem. Inkább fröccsözök majd. De a Dreher Bak is csábít. Szóval eldől ez még, próbálok szorgalmas maradni és betartani a határidőket. Nehéz lesz.

Eilan voltam

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eilan42masodik.blog.hu/api/trackback/id/8789950

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal

süti beállítások módosítása