És akkor az ember látja, hogy ez egy blog, és nekem ingyen van. Ha ingyen van, akkor csak nem fog sokba kerülni, nem? Amúgy viccet félretéve még jó ötletek is lehetnek ott, nem tudom, engem nem érdekel. Már kevésbé vagyok bizalmatlan Endrével szemben! 

Második Eilan,
(sok sör után kocsmában) mulatásügyi showman

Megírtam azt az előzőt, aztán megnéztem, hogy miről is szól az eleje, mert a végére elfelejtettem. Mintha más kezdte volna el a mesélést és én csak befejezném. Aztán alul, ahogy a végére értem, bejött a reklám. Ilyet még nem is nagyon láttam, nagyon menő.

Segíteni akar kedves Kántor Endre a pénzügyeim intézéséhez. Na nem konkrétan az enyémhez, mert azt még egy hajléktalan sem tudná kezelni, hanem úgy bárkinek szeretne segítő kezet nyújtani. Ilyenkor nem fogja el az embert valami bizonytalanság, valami olyan, hogy én nem bízok ebben az emberben? Pénzügyi showman, minek segítene nekem csak úgy? Biztos valami lehúzás áll a dolog mögött. Ő megkapja a tanácsaiért az összeget, én meg vagy nyerek, vagy vesztek. Bizalmatlan vagyok Endrével szemben, nem akarom, hogy más rendelkezzen azzal a pár kenyérhéjjal, amit az állam dobott éhbérként a tenyerembe a munkáért cserébe, hogy holnap is tudjak menni bányászni a sötét és végtelen magyar gazdaság bányáiba, és drágaköveket találhassak, amivel az ország felemelkedését segítem. Bányásszon Endre, legyen ő buszvezető, pénztáros, betegápoló meg hasonló hudejó melók tulajdonosa, de engem nem fog lehúzni. Okosabb vagyok én annál. Gondolhatja valahogy az átlagember, mármint szerintem ezt gondolják elsőre, ha meglátják ezt a reklámot. Azért Endrének sok sikert kívánok, de engem inkább megijesztett és a pénztárcámat inkább beleteszem egy másik, nagyobb pénztárcába, hogy biztosabb legyen az. Meg így nagyobbnak tűnik. Na ez a jó pénzügyi tanács. Meg hívasd meg magadat sörökre! Meg, meg...sok az ötlet, nem akar aludni az agyam. Remélem Endre most jól alszik és vannak király ötletei, hogy az elültetett pénzmagból ki is keljen az ojrófa, remélem jól megy a sora. Na, megyek inkább aludni! Jó éjszakát!

Eilan voltam megint

...sosem fognak elfogyni ezek a kurva lisztek. Komolyan, innen mindet megveszi egyszer valaki, és majd süt belőle valami finomat? Keze hozzáér a zacskóhoz, amit az én ordenáré kezemmel tapintottam pár órával korábban, amikor küzdöttem fel a polcra, mert az istenért sem akart egyenesen megállni az a szar. Igen. Ezt is megveszi egyszer valaki, meg ezt is. Huh, mennyi lehet már az idő? Jó helyre pakolom ezeket egyáltalán? 4305 igen, 4305. Oh hírek, akkor 1 óra, pont amikor belejöttem. 

Abban a pillanatban meg is jelent a nőci, és szólt, hogy "szüneet, gyeree". Jól van, megyek, csak ezt a kettőt még felteszem na, csak nem hagyom itt a földön árválkodni. Most fél óra pihenő, és jövök vissza hozzátok.

Jókor talált meg a szünet a sorok között, mert már a lisztekkel beszéltem és teljesen lefáradtam agyilag. Bár korántsem döglődök itt, a nagy áruház nagy polcai előtt annyit, mint anno a gyárban. Az is csoda, hogy ezt a munkát meg tudom csinálni. Én béna vagyok mindenhez. Leginkább az élethez.

Vízautomata, iszok is egyből 2 pohárral fent, majd jön a szokásos átvizsgálás azzal a fémbigyóval. Annyira komoly, mintha repülőtéren lennénk. Szekrény nyit, kávé, cigi elő, még kaját is teszek a zsebembe, de tudom, hogy úgysem fogok enni belőle. Vajon most is előttem fog játszadozni a köd a sötétséggel? Egyetlen jó a novemberben, szép az éjszaka.

Kint aztán egyből megtalálom a szokásos oszlopomat, amire a kávét teszem fel. Most van 20 percem itt kint a nyugalomban, hallgassunk Babelt és fújjuk a füstöt a ködbe bele. Hűvös őszi éjszaka, még 4 óra és vagy 15 perc. Aztán vége, vagy csak akkor kezdődik igazán? Egy következő szürke reggel, én haza aludni, az emberek meg a munkába robotolni. Most én pörgök, ők meg lebegnek álmaik párnái között. Szemem nyitva és szemlélem ott messze azt a mentőautót az útnál. Csak a lámpája látszik. Valaki megunta az élet sorkatonaságát talán? 

Mindjárt elfogy a cigim. Kijön még két takarító és csatlakozik a többiekhez. Amúgy itt normális emberek vannak, kedvelem őket és ez nagyon fontos. Kedveld azokat, akik körülvesznek. Nem jó mindig hadakozni. Még akkor sem, ha nekünk van igazunk. Úgyse lehet mindig igazunk. És ha igazunk is van? Mindig a többség az erősebb, két láb jobban meg tud rúgni, mint egy. Hiába rúgnak meg tévedésből, mert nem tehetsz róla, hiszen neked van igazad, fájni fog. De itt nem kell harcolni. Mármint egymással, próbálunk segíteni. Harcolni az idő lassúságával kell.

Érdekes csiga ez az idő. A sorok között lassan csúszik, de itt kint a szünetben lábakat növeszt és szaladni kezd. Alig jöttem ki, mehetek mindjárt vissza. Azért még egy szál Lucky belefér. Kár, hogy itt nem fizetik meg a szünetet is. A gyárban nem tudtam olyan gyorsan szívni a cigiket, hogy a szünetben az alatt ne keressek még így is többet, mint amit az az egy szál ér. Kb. 55 ft. Magas ár ez a lassított öngyilkosságért. 

Finom ez a kávé, csak elég szar az íze. Bezzeg Kőbányán, Ő finomat csinál, nem ilyen port, mint anyám. De beérem ezzel és jól csúszik most. A helyzet sokszor átértékeli azt, hogy mi okoz éppen örömöt és mi elégíti ki lelki szomjúságunkat. Az első sör. Legyen finom, csiklandozzon, érezzem, hogy van, hogy bennem van és eltölt. Hogy finom. Egy hosszú hét után újra berúghatok a barátaimmal, szóval végre. Ma szabadságra megy a józan eszem, és nem problémázok a jövőn. Szóval akkor, ott az ivás kezdetén túlfűtve boldogsággal, a zsebemben is van még pénz, a másik zsebemben van meg egy doboz kék Lucky Strike mosolyog, ott akkor fontos az első sör finomsága. Reggel 4 óra alvás után fontos a kávé finomsága. De itt a munkában már leszarom, mert ha vizet innék vízzel, még az is finom lenne most. Az éjszaka végén elveszve valamelyik ingyenes szórakozóhelyen, pénzszóróhelyen, ott is már mindegy, hogy milyen szénsavmentes szart cápázok be az asztalról, ott már mindegy. Jó az is. Próbálom elhitetni magammal, hogy még boldog vagyok és ez a buli nem ért véget. De már szar a kedvem, és régen haza kellett volna mennem. Akkor már jó a szar sör is. Mert az utolsók egyike. Jó most ez a kávé is. Mert még itt állok kint a ködben és elmélkedek valami ehhez hasonló marhaságon. 

De aztán leég a cigi, elfogy a pénz, az idő úgy érzi, hogy eleget futott már, és visszabújtatja lábait a nagy csigaházába, amit vonszol minduntalan a hátán és amint eléri az 1 óra 30-at, egyből lassú csoszogásba-csúszásba kezd. Én már a lisztek között vagyok megint, fél füllel hallgatom a mindennap lejátszott szar zenéket a rádióból, de közben a lisztek meséjére is figyelek. Aztán elfogynak, jönnek a sók vagy a rizsek, vagy valami ragadós édes szar, teljesen mindegy. Így telnek az óráim a nagy áruház nagy polcai között. 

Eilan voltam

- ÁÁÁááuu
- Mi fáj?
- Az élet.

Nem volt a mai egy egyszerű nap. Reggel vizsgáztam, túléltem, ment a vonat is, odaértem, hazajöttem. Utána ilyenkor enyém a nap, pihenek, netezek, tehát semmi értelmes dolgot nem csinálok. Ahogy egyre jobban elmerülök az internet mocsarába, mindig sikerül valami hatalmas marhaságot találnom, amin jól felcseszem magam. Történt ma ugyanis, hogy a brit delegáció miatt számos lezárás sújtotta a fővárosi emböröket. Oké, van ilyen, előfordul. Aztán délután, miután helyre állt a rend, és mindenki sietett haza, hogy nézhesse az éjjel-nappal Budapestet, valami barom befutott a Stadionoknál az alagútba, így egy ideig megint nem járt a metró. Facebookon jöttek a károgók, szidták a BKK-t, mintha ők tehetnének David Cameron látogatásáról, vagy arról, hogy valaki Kontrollosat játszik. Miért kell ennyire IQ negatívnak lenni, miért kell mindenért a szolgáltatót szidni? Ha a barom megveszi a bérletet/jegyet, akkor utazzon, és fogadja el, hogy néha füstöl a metró, néha nem jár a villamos, troli, stb. Ha nem tetszik neki, akkor menjen gyalog, vagy biciklizzen, mint a liberális fogyatékosok, akiktől nem lehet közlekedni, és összekeverik Budapestet Amszterdammal. Igen, biztos jobban lehet élni külföldön, de mi magyarnak születtünk, ez van. Örülni kellene ennek, és nem minden nap valakit szidni. Kritizálni mindenki annyira tud. A megoldások viszont sosem érkeznek a károgóktól. Attól nem lesz jobb szerencsétlen BKK, hogy szidjuk. Nekem nincsenek igényeim. Néha én is felcseszem magam, ha lekések valamit, mert előbb jött, de ez az élet rendje, nem telhet minden tökéletesen. Túl unalmas lenne úgy. Örülök neki, hogy most élek. És nem facebookon siránkozok, hogy 1-2 órával később érek haza, mert élhetnék 100 évvel ezelőtt is, amikor ezred ennyire nem voltak ellustulva az emberek, és kész harc lehetett melóba járni. Nem hogy örülnének, hogy unalmas fos életükbe került egy kis változatosság. Élő robotokként működünk, jó néha kirázódni abból a kurva rutinból, még akkor is, ha az kellemetlenségekkel jár. De mekkora élmény lehetett kimászni a metróból és az alagúton kijönni. Na mindegy, csak az eszembe jutott. Szar siránkozni, mint ahogy én is teszem. Inkább mindenki kussoljon, és örüljön, hogy még él ebben a szar világban! Jobb boldognak lenni.

Jut eszembe: https://www.youtube.com/watch?v=sUbXdolVEZo

Ne rinyáljon senki :)

Eilan voltam

Gyorsan átléptünk egy következő évbe, és gyorsan hagytuk ott az előzőt. Egyel távolabb kerültünk a születésünk évétől és egyre közelebb ahhoz, ami majd a fejünk felett fog pihenni a temetőben. 2015! Nem fogsz hiányozni. 

Nekem többnyire minden évem ugyanúgy telik, vannak rosszabb és jobb periódusok, ezért nem szoktam keseregni az óév miatt, és nem érzem úgy, hogy most tiszta lappal indulnék. Ugyanolyan nap van ma is, mint tegnapelőtt, ebben az évben is lesznek jó és sajnos rossz dolgok is. Rajtam múlik, hogy melyikből várható több. Próbálom a pozitív dolgokat átmenteni az idei évbe.

Az év végét azért szeretem, a karácsonyt, hogy találkozok pár rokonnal, akiket ritkán láthatok. Igaz a mostani karácsonyom elég egyedileg sikerült, mivel Vele tölthettem el. Olyan augusztus óta kerültem közelebb a lányhoz és 4 hónappal később már együtt karácsonyoztunk a kicsi világunkban, a kicsi albérletben. Vettünk egy pici fát, iszogattunk és szeretgettük egymást. Érzem, hogy most válok le és alakítom ki a saját családomat. Ott fut mellettem az előző sínpár, de én már sajáton gurulok. 

Utána 26.-án viszont visszatértem a régebbi önmagamhoz és a barátaimmal töltöttem az éjszakát. A Dürlinben igazi régi vonalas drum and bass party volt, nem az a picsadnb, amivel megismertem és megszerettem a stílust, hanem a zene mélyebb rétegeibe férkőzhettünk. Idősebb korosztály képviselte itt magát, de nagyon nagy emberekkel találkozhattam. A dohányzás tiltása a szórakozóhelyen nem csak azért kedvező, mert nem égetnek szarrá táncolás közben, hanem mert kint érdekes arcokkal lehet beszélgetni, persze ha az ember már kellően kilépett a józanság burkából. Ebből most sem csináltam gondot, alaposan bealapoztunk sörrel és rummal az egyik kellemes kocsmában, ahol még sosem voltam, de mindig néztem a vonatból, hogy egyszer meg kellene látogatni. Nem azt mondom, hogy szét kell magunkat csapni, mert nem mocsok részegre ittam magamat, de nekem például könnyebb belátást nyújt a zene mögé ez a részegség. A testemet és a lelkemet is felkészítem erre az emelkedett állapotra, és utána a hangok, a hangulat, maga a buli eregeti elmém papírsárkányát a boldogság fellegén. 

Persze leszállni szar, hazamenni a hidegben, bedőlni a kanapéra aludni, majd délután felébredni másnaposan, szomjasan, józanul. Valahogyan összeszedtem magamat, elszívtam egy cigit a házunk előtt a parkban egy kávé mellett, és a ködös Alföld felé vettem az irányt. A volánbuszon szerencsére kevesen utaztak, így eldöglődtem az ablak mellett, néztem az utat és az mp3 lemerülése miatt csak a gondolataimat hallgattam. 2 órás utam végeztével letörten ültem nagymamámnál, mert fáradt voltam. Aztán 12 óra alvás után rendbe jöttem, és jól telt el az a 2 nap vidéken. Főleg miután faterék hazamentek, utána nagymamám is visszavett a tempóból, mindig túlpörög ilyenkor. Panaszkodik, hogy nincs ideje semmire, sürög-forog a konyhában, túl sokat főz, amit utána vihetünk haza Pestre. Na nem baj, az időseknek már megengedett a panaszkodás, azért jól esett neki, hogy amikor 2-en maradtunk, akkor meghallgattam. És néha még römiben is nyert, bár utolsó nap én 6-szor pakoltam le minden lapomat 2 ellenében. 

Kedd este hagytam magam mögött a sok húst és süteményt, majd alig értem haza, másnap már megint Vele voltam. Persze egy kis dartsra mindig van idő, így kipróbálhattam az új nyilaimat, azóta kétszer dobtam 140-et velük. Jó kis Fauchan-os versenynyilak. A szilvesztert viszont nem a lánnyal töltöttem, mert elsején reggel ő már dolgozott, meg a társaságommal sem egy szarrá ivós buliban akarom megismertetni. Nagyon aranyos volt, mert megértette a döntésemet, és még a buszig is elkísért, amivel a Pest melletti kisvárosba mentem, ahol minden évben a szilvesztert töltjük. Előtte koccintottunk egyet pezsgővel, meg ittunk pálinkát is a forró csoki mellé. El is kellett a melegítés, mert utolsónak érkeztem, és a többiek már ittak rendesen. Aztán eltelt valahogy az egész, olyan gyorsan és észrevétlenül, mint ez az egész év. Nem hánytam, szóval jó voltam, de sok dologra nem emlékszem konkrétan, csak már nagyvonalakban. Az viszont megmaradt, hogy rohadt kellemetlen sörrel szembeönteni magadat, miközben fekszel a sarokban. Jobban fáj, mint amikor a sampon megy bele. Az is megmaradt, hogy még rohadtabbul kellemetlen a negyed üveg zsákmányolt Edelweiss-odat az alsógatyádba önteni, miközben hugyozol az udvaron és egyszerre próbálod a kezeddel tartani a sört és a pöcslit. Kellemetlen még, amikor az összerajzolt alvó haverodra pakolod a műanyag poharakat, és felébred, és téged gyanúsít a műalkotásokkal, ami a homlokát és egész kezét borítja. Pár szál hajam bánta az esetet. És végezetül kellemetlen a szerelmed nélkül szilveszterezni, így ha jövőre is együtt leszünk, akkor mindenképpen elhívom. Igaz, hogy szabadabban ihat az ember, ha nincs ott a másik, de hiányzik is nagyon, főleg amikor a himnuszt bőgjük és valami szar sört csókolhat csak az ember. 

Annyira nem voltam másnapos, pedig 2 óra sarokban alvás után rumoskávéval indítottam az új esztendőt, pont annyira kínzott meg és hagyott szar nyomot bennem a szilveszteri ivás, mint maga ez az év. Most már csak előre nézek és haladok, készülök az első vizsgára, mármint készülnék, ha nem ezt írnám. Nincs nagy kedvem a januárhoz, de csinálni kell, pár év múlva, ha lesz valami szar munkám, akkor még rosszabb lesz, ha meg nem lesz munkám, akkor meg azért lesz rosszabb. Persze izgalmasan várom már azt az időszakot, amikor a számlák és minden egyéb után befizetett pénzedből marad valamennyi, és te döntöd el, hogy milyen kaját veszel, milyen sört veszel, milyen akciókat használsz ki, és mivel spórolsz annyit, hogy kihúzd a következő 10.-éig. De addig irány vissza a valóságba, blog bezár, jegyzet kinyit. Boldog újévet!

Eilan voltam

...hogy mi a bajom? Hát Doki, eléggé fáj a fejem, meg egy csíkban elment középen a látásom, mint amikor a gyárban 4 óra alvás után 38 fokos lázzal dolgoztam...igen-igen, akkor, emlékszik Doki, amikor csomagolnom kellett, mert szerencsém volt. Neem, nem, már nem járok oda, mert szar hely volt, meg amúgy sem dolgozok sokat. Most a nagy multicég nagy soraira pakolom a nagy borokat...nem ihatom meg, igen, csak pakolom. Hát ez van.

...hogy mit csináltam ma? Semmit, mint mindig. Készültem a ZH-ra és mivel nem haladtam vele, ezért rendet raktam az asztalomnál. Képzelje Doki, felosztottam a szobám kitakarítását és póktalanítását 7 egyenlő részre. Egy részlettel végeztem, a többi ráér vizsgaidőszakban, azért mégse ment el az eszem Doki, hát mit gondol, csak éppen a fejem fáj. Igen, elég kellemetlen, főleg most a szikrázó decemberi napsütésben, amikor suli után beül az ember egy sörre, és mire kijön, már sötét van, meg fúj a szél. Utálom ezt a hónapot Doki, bár én mindet utálom. Tudja, miért jó ez? Mert így mindig mondhatom, hogy utálom ezt a hónapot.

...hogy milyen külső behatások érhettek? Nem tudom, a porszívó csak 3 percig ment, ügyeltem rá, hogy véletlenül se vigyem túlzásba, aztán utána LTJ Bukem, Blu Mar Ten és Goldie szólt, tudja Doki, hogy az effajta zene jó hatással van rám. Felbasztam magam, hogy szar a Giants, igen Doki, de tudja, hogy minden évben szar a Giants. Ezt sem nevezném zavaró tényezőnek. Szóval olyan semmilyen nap volt a mai, még jól is telt volna, ha nem telt volna szarul. Nincs nagy különbség a kettő között. A jobb ugyanolyan, mint a bal, csak a másik oldalon van.

...hogy mit ettem? Tudja Doki, hogy csak inni szoktam. Két melegszendvicset ettem, meg két kiflit, egy zacskós levest, meg egy nem zacskósat. Sört nem ittam. Lehet, hogy azért fáj a fejem? Nem hiszem Doki, bár ezt Ön jobban tudja. Szerintem csak félek a ZH-tól, mert még érdekel. Csak az nem fél a ZH-tól, aki szarik bele. Eleget sosem lehet tanulni, tudja Doki. Jó lenne már túl lenni rajta, ZH ellen nincs valami gyógyszere? Jaa, a tanulás, igen abból van pár levéllel, de nem nagyon veszem be, mert rossz íze van. Meg a mellékhatások. Tanulás mellett nem lehet mást csinálni. Igen, tudom, hogy csak ez győzi le a ZH-t, de azért mindig megpróbálom Tanulobil kapszula és a Citalopram Blufish Tanula - vagy mit írt fel - gyógyszer nélkül. Mindig belebukok. 

...rendben Doki, és ez segít? Aha, rendben, akkor megfogadom a tanácsát, és nem stresszelem magam, lefekszem aludni alszok 7 órát és utána jobb lesz, azt mondja? Nem biztos? Mindegy, azért lefekszem, múltkor elég érdekes volt az az előadás tudja, amiről meséltem. Igen, amikor egész éjszaka dolgoztam a nagy multicég nagy sorai között és másnap reggel előadást tartottam, 1 napos ébrenlét után, hát igen Doki, akkor jókat hallucináltam közben, de most semmi ilyen nincs, csak fáj a fejem, de nem látom a fájdalmat. Nem látok semmit. Nem látom az értelmét Doki, hogy minek tanulok, de tanulok, hogy egyszer majd csak lesz értelme, de most nincs értelme, ezért nehéz tanulni. Hogy a felnőtté válásért tanulunk? Az ellen nincs gyógyszere Doki? Van? Ja, hogy az halálos. Hát akkor mégiscsak felnőtt leszek, előbb-utóbb pár év múlva, vagy több év múlva majd értelmet nyer a tanulás, igen, értem Doki. Felnőtt leszek, mert ez elkerülhetetlen, ez az élet nevezetű halálos betegség utolsó előtti, már kifejlődött, súlyos stádiuma. Nem baj Doki, majd kezdünk valamit. Vagy majd végzünk valamivel, vagy valakivel, teljesen mindegy. Közömbösség szürke köpenye fog lengedezni nyakunkban és fejünkben vaskalap, ahogy mondta Doki. Rendben Doki, köszönöm, hogy segített. Tessék? Ja, hogy legközelebb ne a cigisdobozomon hívjam fel? Csak kipróbáltam, a youtube-on láttam. Rendben Doki, köszönöm még egyszer, igen, önnek is nyugodt délutánt, vagy mi van most este 2-kor. Viszont hallásra Doktor Dreher.

Hhaj de fáradt vagyok

Én nem tettem ki francia zászlót a facebookomra, se orosz vagy magyar zászlót. Noha a facebook sokaknak arról szól, hogy "face"-eskedjenek, arcoskodjanak rajta, én inkább megbújok az átlagfelhasználók köreiben, chatelek, Gennyes Csecsemőt nézegetek, azt' jól van. Nem hiszem, hogy ettől több, vagy kevesebb valaki. Persze sajnálom őket - mondja erre az átlagember, de belegondolva azért annyira nem hat meg senkit ez az egész, ha váltott profilképet, ha nem.

Nekem nincs bajom vele, tegye ki, aki akarja, nekem a folyamattal van gondom. Megosztja az embereket, tökéletes alkalom a kisebbségi komplexusunk kiélésére, és az anonimitás védelmező köpönyege mögül nagyfiúskodunk az interneten, szidjuk a másikat, mert más a véleménye valamiről. Itt az igazság egyik oldalon sincs. Ha kiraktál egy francia zászlót, akkor minden nap kirakhatnál bármilyen egyéb lobogót, mert sajnos sok merénylet történik a világban. Nem vagyunk homogének, hiába is próbálnák megetetni ezt velünk a liberálisok. De ez a párizsi most felkapott téma, minek foglalkozzunk Európán kívül eső háborús vérengzésekkel. Hát én a párizsival sem foglalkozok ilyen szinten, mivel k#rvára nem érdekel, de szúrja a szemem a sok vita. Volt vita a charlies arcoskodás után is, meg a szivárványos zavarkor is, ott azért könnyebb volt állást foglalni, mivel én nem ejtek egy csepp könnyet sem azért, aki a f#szával veri a csalánt, aztán sír, hogy megcsípi. A meleg üdvözlőket sem értettem, attól, mert ott Amerikában pár bíró meghozta a döntést, attól én nem festem be a profilképemet, mert nekem nem lesz jobb semmi ettől a döntéstől. Legális ott a marihuána is pár államban, attól a Deákon ugyanúgy óvatosan kell az embereknek élvezkedniük. Ezek a dolgok is csak vitákat generáltak és megosztottsághoz vezettek, mert sokan túllihegték ezt az egészet a facebookon. Van egy békésebb többség, akiket zavar egy idő után a túlzásba vitt sírás, és pont ellenkező hatással lesz a közegre, mint a célja lenne. Már a csapból is ez folyik, kezd unalmassá válni. A meleges dolognál is ez volt a gond. Az átlagembernek nincs baja a melegekkel, de ha rájuk erőltetik azt, hogy fogadd el a másságát, miközben azt is mondják, hogy ő nem más, ő olyan, mint te, akkor az kurvára összezavarja az embört, és elege lesz az összes homo és más egyéb szexuálissal. Lassan a franciazászlózás is túlzás lesz, egy túlzott arcoskodás, nem csak a kirakatot kellene feldíszíteni, hanem a belsővel is foglalkozni. Szörnyű dolgok ezek, amiket meg lehet vitatni egy kocsmában pár ital felett, de fogadok, hogy a trikolóros profilképek gazdáinak a fele egy percet nem értekezett ezen a legközelebbi barátjával, csak csökkentett agymódban követte a divatot a festéssel. 

Sajnos lesznek még ehhez hasonló merényletek, mivel az emberek között sok a hülye. Régebben is voltak. De attól nem lesz jobb senkinek, hogy színezőfüzetnek használjuk a facebookot. Többet ér, ha elgondolkodik ezeken a dolgokon az ember.

Eilan voltam

Elkezdődött az egyetem. Új év, de nekem már mindegy. Csak teljen. Amikor minden nap beázik a cipőd. A végén már ki sem szárítod, hiszen holnap újra táncolni fog a talpad alatt a felhők levetett hideg és mocskos ruhája. A nedvesség. 

Megváltoztam. Régebben el sem tudtam képzelni, hogy bármiféle közös életem legyen a lánnyal, de most új szelek fújnak. Átjárok hozzá, belépek a kis világába és másnap reggelig maradok. Beszélgetünk, forralt borozunk, cigizünk az ablakban. Semmi komoly, de mégis mélyenszántó és terjedelmes dolgok. Aztán hazamegyek, és az ürességet érzem, mint amikor kiürült a borosüveg és viszem visszaváltani. A részegség örömét már csak ez a kis üveg jelzi, ami megbújik kezemben, én meg megszorítom, mert a vele eltöltött percek hiánya, a józanság fájó szomjúsága szúrja a lelkem. A bor elfogyott, a közös idő véget ért. Kijózanodtam belőle. Elváltak útjaink, a nap lement. Ő balra, én jobbra.

Sokszor hiába tervezzük el a dolgokat, megváltozik minden körülöttünk és ezáltal mi magunk is. Amit fél éve erőszakosan ellöktünk magunktól, azt lehet, hogy ma már édesen ölelünk magunkhoz. Folyton változunk mi emberek is. Én többnyire a rossz irányba változtam, de lehet, hogy most az egyszer jó helyen fordultam be a sarkon? 

...zárt ablakom mellett ülök a félhomályban, bezárva, csendesen. Lelkem kint rohangál a mezőn, az erdőn, az égen, mindenfelé egyszerre és várja őt, amint elhalad a szomszéd utcában. Csak ülök, és hallom a busz közeledő zúgását. Tudom, hogy rajta van ő, én meg itt bent ülök. Lelkem már a buszmegállóban áll, már nem rohangál, vár. Megáll a kék csoda, nyílnak az ajtók. Felszáll rá és vele utazik. Lélekben mellette ülök, együtt vagyunk. Aztán csendesedik a zúgás, tovaszáll a busz és vele együtt a lány is. Én meg itt maradok. Csak én és a csöndes magány a félhomályos pizsamájában. Szemezek vele, nézek a semmibe. Hát ma is egyedül alszunk - mondom a magánynak. Tetszik a pizsamája, felpróbálja a szemem a sötétséget. Nyugovóra térek, de megnyugodni most nem lehet. Inkább zongorázok egyet az álom billentyűin, róla szól a dal, neki száll a hang. Én már alszom, ő meg még mindig a buszon. Neki zenélek, csak neki, akkor is ha nem hallja. Igen, úgysem hallja. Messze jár már. Túl messze. Inkább a fal felé fordulok. Jó éjszakát!

Eilan voltam

...utolsó korty enyhén sárgás bor és szénsav valami mostoha találkozása illegeti magát a poharadban, az utolsó nyelet, a vég előtti vég. Leghátsó asztalokon a kocsmában, inkább van már 3 óra, mint 2, tudod, hogy ez az éjjel már semmi jóval nem kecsegtet. Lucky Strike-os dobozodból sem vigyorognak vissza a szálacskák. Kifogytál, a szó minden egyes létező értelmében. De maradsz, mert többre vágysz. Az ember mindig többre vágyik, ha gazdag, gazdagabb szeretne lenni, ha részeg, jobban be szeretne rúgni. Ilyenkor a holnap nem számít, a következő poháron megcsillanó napfény már a holnap szomorúsága, hogy véget ér a ma, valami véglegesen a végéhez ér, de nem akarsz tudomást venni a holnapról, te még a ma tegnapjában ragadva ringatod azt a kérészéletű álmot, hogy ez még a te napod, a te italod. Pedig te is tudod, hogy régen aludnod kellene térni, betakarózni a párnákkal, és álmokat gyűrni a sajgó fejed alá, ha már a valóság ronda, legalább az álom legyen szép. De te nem tágítasz az asztalod mellől. Nem szeretnéd, hogy véget érjen ez a pár forintért vásárolt hamis boldogság. Csak még egy szál cigid lenne. És akkor találsz egyet a földön. Vajon ez a változás kezdete? Inkább a holnap, az új nap illata. Megfürdesz a poros kocsmaablakon beszökkenő napfény piciny sugaraiban, cirógatják az elméd, miközben a rohadt cigarettát fújod bele a semmi levegőjébe. Kékes füst játszik előtted, csak neked táncol, de mennyivel többet érne szívednek, ha a megtapadt élet nálad ragadt felesége készítené a "jó reggelt kávét" és te készülnél a napi közmunkára, ahelyett, hogy az emberi elmék temetőjében, a kocsmában égetnéd el lelked utolsó szál gyertyáit. Világosságot ad, de menj ki az utcára, ott ezerszer nagyobb világosság érne, ha ki tudnál lépni ebből az egész szarból. De nem tudsz, mert csak ülsz a volán mögött, és függőségeid biztonsági övként terülnek rád, és húznak vissza a részegség mocsarába. Változtass, sosem késő megállni az autóval, kikapcsolni az övet, és inkább gyalog menni. Sosem késő, ne feledd.
Kiléptem az utcára, és az éjszakai buszom felé vettem az irányt. Ő ott maradt a kocsmában. Nem hiszem, hogy hatni tudtam rá. Vannak az éjszakának a menthetetlen áldozatai. Ő is egy volt a névtelen elesettek közül. Az élet mezején harcoltak. Sajnos nem tudták túlélni az életet.