...utolsó korty enyhén sárgás bor és szénsav valami mostoha találkozása illegeti magát a poharadban, az utolsó nyelet, a vég előtti vég. Leghátsó asztalokon a kocsmában, inkább van már 3 óra, mint 2, tudod, hogy ez az éjjel már semmi jóval nem kecsegtet. Lucky Strike-os dobozodból sem vigyorognak vissza a szálacskák. Kifogytál, a szó minden egyes létező értelmében. De maradsz, mert többre vágysz. Az ember mindig többre vágyik, ha gazdag, gazdagabb szeretne lenni, ha részeg, jobban be szeretne rúgni. Ilyenkor a holnap nem számít, a következő poháron megcsillanó napfény már a holnap szomorúsága, hogy véget ér a ma, valami véglegesen a végéhez ér, de nem akarsz tudomást venni a holnapról, te még a ma tegnapjában ragadva ringatod azt a kérészéletű álmot, hogy ez még a te napod, a te italod. Pedig te is tudod, hogy régen aludnod kellene térni, betakarózni a párnákkal, és álmokat gyűrni a sajgó fejed alá, ha már a valóság ronda, legalább az álom legyen szép. De te nem tágítasz az asztalod mellől. Nem szeretnéd, hogy véget érjen ez a pár forintért vásárolt hamis boldogság. Csak még egy szál cigid lenne. És akkor találsz egyet a földön. Vajon ez a változás kezdete? Inkább a holnap, az új nap illata. Megfürdesz a poros kocsmaablakon beszökkenő napfény piciny sugaraiban, cirógatják az elméd, miközben a rohadt cigarettát fújod bele a semmi levegőjébe. Kékes füst játszik előtted, csak neked táncol, de mennyivel többet érne szívednek, ha a megtapadt élet nálad ragadt felesége készítené a "jó reggelt kávét" és te készülnél a napi közmunkára, ahelyett, hogy az emberi elmék temetőjében, a kocsmában égetnéd el lelked utolsó szál gyertyáit. Világosságot ad, de menj ki az utcára, ott ezerszer nagyobb világosság érne, ha ki tudnál lépni ebből az egész szarból. De nem tudsz, mert csak ülsz a volán mögött, és függőségeid biztonsági övként terülnek rád, és húznak vissza a részegség mocsarába. Változtass, sosem késő megállni az autóval, kikapcsolni az övet, és inkább gyalog menni. Sosem késő, ne feledd.
Kiléptem az utcára, és az éjszakai buszom felé vettem az irányt. Ő ott maradt a kocsmában. Nem hiszem, hogy hatni tudtam rá. Vannak az éjszakának a menthetetlen áldozatai. Ő is egy volt a névtelen elesettek közül. Az élet mezején harcoltak. Sajnos nem tudták túlélni az életet.