Eltűnt a jelen. A fantázia a valóság része lesz, és mi fékünket vesztjük. Világosan gondolkodunk, bár nem gondolkozunk. És ez így van jól. Nem próbáljuk már irányítani a dolgokat. Meleg kémiai áramlás fut át rajtunk. Habozunk. Ez agykárosodás? Elfelejtjük az élet minden bánatát. Elvágyódunk innen. Már nem fenyegetnek az emberek. A bizonytalanságaink egyszerre szertefoszlottak. A fellegekben járunk. Kitárulkozunk. Űrhajósként körözünk a Föld körül. Gyönyörűnek néz ki innen a Föld! Nympholeptikusokként őrjöngve vágyunk az elérhetetlenre. Átmeneti világos pillanatokért kockáztatjuk a józanságunkat. Milyen sok gondolat. Milyen kevés emlék. Az előző gondolatot megöli a következő ígérete. Mindent elsöprő szerelem lesz úrrá rajtunk. Egyszerre lebegünk. Együtt vagyunk. Bár igaz lenne! Az együttlét egyetemes szintjére vágyunk, ahol mindenkivel jól kijövünk. Ritmusban vagyunk. Egy mozdulat részeiként. Ezzel a mozdulattal menekülünk. Búcsút intünk. Végül csak boldogok akarunk lenni.