Elkezdődött a következő félév az egyetemen, és az utóbbi idők sikertelensége, illetve hibái után próbálok kicsit megjavulni. Kezdetnek csak annyi, hogy minden órára bejárok. Még. Most tanulok meg korán kelni. Előző héten kicsit érdekesen aludtam, mivel előtte a gyárban sz_ptam éjszakai műszakban, így az átállás nem ment könnyen. Délután 4 órától aludtam éjfélig. Aztán fent voltam délutánig, majd elölről. Előnye az volt, hogy a reggel 6-7-es indulások alkalmával teljesen friss voltam, hátránya, hogy hazafelé már fáradtam a vonaton. Most kicsit jobb vagyok, 10-11 felé megyek aludni, és reggel időben kelek.
Ez tényleg sosem volt az erősségem. Sokszor bementem volna az adott órára, még ha az előadás volt, érdekelt, csak nem díjazta az ágyam, hogy elhagyom. Visszahúzott, én meg engedtem a csábításának. Aztán a másik oldala, a lefekvés. Sokáig ébren maradtam, 4-5 óráig is (most a szünetben akár reggel 7-ig is), éjszaka olyan nyugodt minden, jól lehet gondolkozni, vagy sörözni. Ide is akkor írtam, elég, ha megnézem az utóbbi bejegyzések időpontjait. Hétvégén aztán jöttek az ivások, barátok, 5-nél előbb sosem kerültem haza, de előfordult, hogy délig is ittunk. Ennek most kicsit vége, tényleg változni kell. Az időbeosztással mindig is problémáim voltak.
Persze azt sem akarom kifelejteni, hogy mostanában kicsit boldogabb is vagyok. Év elején mindig jobb, nem kell tanulni, még nem állok semmiből szarabbul, mint a többiek. Utóbbi 2-3 hónapban elég mélyen voltam. Ebbe a gödörbe főképpen a lány miatt kerültem, akivel részegen találkoztam, majd sokat beszélgettünk, és végül megszeretett, amit én mindenképpen el akartam kerülni, mert én nem tápláltam irányába semmi hasonlót. Nem tartottam szépnek (én sem vagyok az), és zavart, hogy másfélszer annyit élt le ebben a szar világban, mint én, szóval bőven idősebb nálam. Sok bonyodalmat szült ez az egész. De most már jobb. Most már nem beszélünk.
Itt a tavasz, érzem. Hétvégén is kint ültem a kertben, nagyszüleimnél,és csak szívtam magamba a vidéki levegőt. Sütött a nap, de hűvös szellők játszottak a fák között. Megöleltek, és beleborzongtam a közelségükbe. Nem a hidegségük miatt, hanem eszembe jutott ez az érzés, amikor jön a tavasz, amikor újraéled az egész világ. Kezdődik az év. Meleget érzünk, de azért néha kicsit hideg van, ezt a kettősséget nagyon szeretem. Ezt a 10 fokot. A lányok is szebbek ilyenkor, mint ősszel. Lehet kint sörözni a parkban, nem kell drága kocsmákba járni. Jobb az ember közérzete, mint a folyton borús és szürke ősszel.
Csütörtökön rám mosolygott egy lány, miközben köszöntünk egymásnak. Ilyen kevés elegendő ahhoz, hogy vonzódni kezdjek hozzá? Egész hétvégén ha becsuktam a szemem, akkor őt láttam. Mostantól ő már más nekem, nem egy a sok közül. Érdekes, hogy ilyen könnyen változunk. A másik lány hónapokig nem tudott előhúzni belőlem ennyi szerettet, amit ő 1 perc alatt. Érdekesek az emberek, érdekesek az érzelmeink. Azért még olyan sokat nem beszéltem vele, nem is ismerem teljesen, de most lesz egy összejövetel a szaktársakkal, ott változhat ez a helyzet. Aztán majd úgy járok, mint a másik lány velem. Nagy játék ez az élet, nem dobhatunk mindig hatost. Bár remélem, hogy mindig egyest sem. Mindegy, próbálom folytatni ezt az újulást, bár a sörözések maradnak, és a táskámban mindig ott lapul a rohadt drága Lucky Strike is, szóval kis lépésekkel haladok a jobb felé, de legalább haladok. Most meg kicsit elrepült az idő, szóval elmegyek aludni. (ez is olyan furcsa, kb sosem feküdtem le éjfél előtt) Álmodok valami szépet, vagy nem, nem gond, itt a tavasz, dagad a fasz ami kicsit boldogabbá tesz. Jó érzés.
Eilan voltam
