Holnapelőtt

Eilan sorai

Ha kifognám az aranyhalat

2015. február 03. 03:40 - második eilan

Múltkor azon gondolkoztam, hogy ha lehetne 3 kívánságom, akkor mi lenne az? Ez olyan bonyolult kérdés, hogy csak kettő jutott az eszembe. Most esetleg kitalálok egy harmadikat.

Ha kifognám az aranyhalat, az nagy csoda lenne, mert alapból sosem szoktam horgászni, nem is tudok. Az a része tetszik, hogy kiülünk a partra, a nyugalomba és már délelőttől iszunk. Olyan, mintha egyedül kocsmáznánk, csak békében, el lehet sok mindenről elmélkedni. De a lényege nem tetszik, a hal kifogása. Sajnálom is szegény állatot, gyötrelmesen telnek utolsó percei az élet világában, mielőtt átúszna egy olyan helyre, ahol már nem fog fájdalmat érezni. Ahova a horgász is tart, és minden egyéb élőlény. Az ember Istent játszik minden más élőlény felett, mert ok nélkül is képes elvenni tőlük azt, ami élőlényekké teszi őket. A létet. Erről jut eszembe a Rumnaplóból egy rész:

"Az ember az egyetlen élőlény a Földön, amelyik szerint van Isten. És az egyetlen, amelyik úgy viselkedik, mintha mégsem létezne."


original.gif

 

Persze ezek elég erős gondolatok. Ha nem ölnénk állatokat, akkor is egy hasonlóan elcseszett faj lenne az ember. Azért, mert túl okosak vagyunk. Erről végül is nem mi tehetünk.

Valahogyan azért mégis kifognám a halat, aki 3 kívánságomat teljesítené, hogy visszadobjam, és élni hagyjam. Mivel ez alapból már mesébe (vagy álomba) illő, ezért bármit kívánhatunk. Létrehozhatunk egy alternatív valóságot. Egy ekkora lehetőség lenne a kezünkben, amivel minden problémát megoldhatunk, de én nem így használnám fel. Csak magamra fordítanám ezt az "erőt", mivel a világ működéséhez és a problémáihoz nem értek, ezért meg sem tudnám oldani. Így talán mégse lennék olyan önző. Minden a legtöbb gyerek meséken nő fel, így legyünk most ilyen túlkoros gyerekek. Akkor mit kívánnék? Valami olyasmit, amivel jobbá tenném az én és hozzátartozóim életét.

 

Első kívánság: kivételes memória

Nem tudom eldönteni, hogy ezzel mennyi bajom lenne, mivel sokat iszok és hatalmas marhaságokat csinálok, ezért ilyenkor próbálok mindent elfelejteni. Sokszor pont ennek az ellenkezőjét kívánom. De remélhetőleg ebből kinövök majd, viszont a tanulásban minden problémám megszűnne. Elég lenne valamit egyszer elolvasni, vagy egy előadást végigülni, és mindent szóról szóra visszatudnék mondani. Úgy képzelem el ezt a kívánságomat, mint egy pendrive-ot, mappákban raktározódna el minden, és bármikor bármit fel tudnék idézni. Könnyebbé tenné az életemet, de nem lustulnék-e el túlságosan? Lehet, hogy a tanulással fejlesztjük ki azt a szorgalmat magunkban, ami miatt a későbbiekben felnőtté és normális emberré tudunk válni. Azt a lustaságot csökkentjük, ami a munkában is akadályozna. Nem tudom ezt sem eldönteni, de ha ilyen tudás birtokában lennék, akkor minden jegyzetemet végigolvasnám, és mivel eddig sem tanultam olyan túl sokat, általában a nagy része az utolsó napokra maradt, így lehet, hogy ilyen memóriával még többet tanulnék (olvasnék). Az az érzés, hogy csak el kell olvasni, meg kell érteni, és utána mindent biztosra tudok, az megnyugtatna, és több kedvem lenne hozzá. Sokszor azért nincs kedvem tanulni, mert vannak olyan tételek, amiket az életben nem tudok megjegyezni, és nincs sikerélményem benne, úgy érzem, hogy erre nem lehet eleget tanulni. Szóval valami ehhez hasonló lenne az első kívánságom, ilyen memóriával könnyebbé tenném az életem.

 

Második kívánság: érzelmek befolyásolása

Ez egy elég szemét kívánság, és lehet, hogy valakinek tudnék vele segíteni, de más érzésit manipulálni nem szép dolog. Úgy képzeltem el, mint Simsben, amikor a megfelelő cheat beírása után tudtam módosítani, hogy egyik tag milyen viszonyban legyen a másikkal. Itt sincs semmire garancia, hogy nem ártanék vele magamnak, könnyen megváltozhatnék, és noha nem szeretnék ezzel visszaélni, hogy minden egyes emberen használjam, de nem tudom, hogy mennyire tartanám ezt be. Elsődleges célom az lenne ezzel, hogy a szeretet növelésével (és a viszontszeretet érzésével) boldogabbá tegyek egy-két embert az ismerőseim közül, akik megérdemlik. Köztük magamat is. Na nem ilyen Palvin Barbikat édesgetnék magam mellé, az elég durván feltűnő lenne, hanem csak kezdő lökést adnék egy normális lánynak, akit megismerek és később megkedvelek. Saját érzéseimet nem módosítanám, az elég veszélyes lenne. Nem akarok elvakultan szerelmes lenni senkibe, nem is tudom, hogy milyen lehet 100%-ig szeretni valakit, ha létezik egyáltalán ebből ilyen maximum. Csak kicsit jobbá tenném ezzel is az életem. 

 

Harmadik kívánságom még mindig nincs, visszaolvasva ezek is elég hülye kívánságok, ettől nem lesz kevesebb éhező a Földön, vagy nem jut el az ember a Marsra. Kicsit ilyen jogosulatlan is lenne, ahhoz, hogy jobb életem legyen, meg kell dolgozni és ki kell érdemelni. Kár, hogy hiába akartam elengedni a fantáziámat, a realizmus mégis visszahúzott a földre, és mindkét kívánságban látom a rosszat, és azt, hogy nehezen illene bele ebbe a világba. Ezért utolsónak lehet, hogy olyat kívánnék, amitől le tudnám dobni ezt a követ a "fantázia-léghajómról" és el tudnék emelkedni innen. Viszont eleinte arra gondoltam, hogy tudjak pénzt teremteni, amennyit csak akarok, így másokon is tudnék segíteni, és én is gazdag lennék (ami nem vágyam túlságosan, annyi a célom az élettől, hogy átlagos vagyonom legyen, mint a többi embernek, más kérdés, hogy ma az átlagos elég kevésnek számít), de erről majd legközelebb írok, amikor azon fogok gondolkozni, hogy milyen lenne, ha megnyerném a lottót. Sok pénzemmel a gazdaság végeláthatatlan forgását is gyorsíthatnám, de a valóságban maradva, nem lennék én sokáig szabadon, ha egyszerre csak úgy pénzem lenne. Börtönbe zárnának lopásért azok, akik ténylegesen lopnak. Meg is változtatna engem, minél több pénzed van, annál többet akarsz. Így inkább emelkedek azzal a léghajóval. Ezért a harmadik kívánságom az lenne, hogy újra kezdődjön az életem az óvodás éveimtől számítva, mert olyan szabad, gondtalan és fantáziadús azóta sem volt semmi, mint akkor. Nem volt szükségünk rohadt jó memóriára, és saját Érzéseink sem akarták kivágni a szívünket, majd aztán nyersen összezúzni a poshadt fogaikkal. Az élet rendje, hogy felnövünk, változunk és megküzdünk az akadályokkal, de jó lenne újra megélni ezeket az éveket, lehet, hogy másodszorra úgy alakulna, hogy 2015. február harmadikán ha kifognám az aranyhalat, akkor nem lenne szükségem ezekre a kívánságokra ahhoz, hogy szeressek élni. Lehet, hogy csak 3 sört kívánnék magamnak, egy doboz Lucky Strike-ot meg egy csomag gyufát hozzá, mert jól van ez így. Lehetne jobb, de megelégszek ezzel, mert lehetne szarabb is. Örüljünk ennek, ami van. 

Eilan voltam

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eilan42masodik.blog.hu/api/trackback/id/tr47135297

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása