Egyik nap kiültem a partra a naplemente környékén és csak figyeltem. Az életet a parton, az embereket. Csak sörözgettem és ültem.
Optimista horgászok a parton. Pont beetetnek. "Szerintem ma kurvára nem fogunk semmit." - mondja az egyik nevetve. De nem is a fogás a lényeg - bár én sosem horgásztam még - hanem a baráttal eltöltött idő. A vadászat illata. A jövő izgalma. Nem látunk a víz alá. De van pár botunk. Ez itt a lényeg. Én meg mosolyogva szemezek a vízisiklóval. A söröm mellettem pihen. Nyugodt a vízpart, de a szúnyogok agresszivitása eltérít az írástól. Ebben a világban sosem lesz olyan, hogy tökéletesség, valaminek a hiánya mindig fájni fog. De nem problémázok. Lesöpröm a szúnyogtetemeket és inkább inni megyek. Abban úgyis jobb vagyok, mint az írásban. Félsiker.
