Ezt szerettem régen. Összefolynak a napok, felébredek, aztán megyek tovább. A gyárban a végtelen szopással megkeresett pénzemet felcserélem cigarettára, és sörre, meg drum and bass bulikra. A forma 1 hétvégéje ilyen végtelen ivás nekünk minden évben. Kimegyünk, beszélgetünk a hollandokkal, németekkel, finnekkel, öszterrájkokkal. A törzshelyünkön sörre menő pingpong csatákat vívunk, hogy utána a csocsóasztalhoz átpártolva folytassuk az ingyen ivás nehéz, de gyönyörű mesterségét. Idén viszont kicsit megváltozott a menetrend, mivel a kocsmánk jó fél éve bezárt, viszont a pénteki szabadedzésre kimehettünk. Ingyenjegy, jó dolog.
Soha nem voltam még kint a ringen, de csodálatos érzés volt. A célegyenesre ráfordító hurokban ültünk, és előttünk húztak el ezek a varázslatos gépek. A hangok, a színek.Olyan kurva tiszták voltak. És amikor feltűnt a 44-es autó. Hamilton, a kedvencem. Nagy hatást tett rám, még akkor is, ha a pénteki nap a "nesze neked paraszt, kapsz egy ingyenjegyet" nap, tele volt Erzsébet táboros gyerekekkel. De biztos nekik is tetszett. Nekem mindenképpen, ahogy a kanyar után felgyorsítva tűntek el az autók a célegyenesben a dombok felé. Ezek már nem is autók, hanem repülők voltak.
Aztán este persze visszatértünk és elkezdtük az ivást. Kipróbáltuk ezt az új Zubrówkát, hát nem egy nagy szám. Beher és hubi keveréke. Hubecherovka. De azért berúgtunk tőle. Rendőrautók mellett ittunk, és szemléltük a terepet. Táncoslányok próbálták a részeg férfiakból kihúzni azt a kis pénzt. Szegények, hogy unhatták. De megfizették őket. A szépséget megvenni. Undorító. Az erősebb nem. Undorító. Le is döglöttem egy asztalhoz sörrel és lucky strikeokkal, elkezdtem írni valamit. Írni erről az egészről, a lányokról, a pénzről a világról. Közben meg ott táncolt és vonaglott az asztalomon a csaj, én meg róla írta. Evrítingizszürreaal.
Aztán valahogy belefulladtam a részegség mocsarába és összeesett minden. Ott hagytam az egész bulit, igaz akkor már teljesen egyedül mentem a mezőn, barátaim régen hazatértek. Lefeküdtem és néztem az eget. Szép volt, mint mindig. Majd elaludtam.
Valamikor nappal felébredtem, hazajöttem, most meg a folytatást tervezem két Dreher társaságában. Elmegyünk egy drum and bass buliba, vagy csak deákozni, teljesen mindegy, szétcsúszva az ember nem foglalkozik a miértekkel. Csak halad, csak megy. Nem a cél fontos, hanem maga az út. Nem szabad kijózanodni. Visszatérni a valóságba szar, de sajnos elengedhetetlen ahhoz, hogy ne őrüljünk meg. Hétfőn meló vagy valami úgyis lesz, amihez nincs kedvem, de meg kell tenni, mert meg kell tenni. Viszont most még ez nem számít. Megélni a mát, és lehajtott fejjel menni, nem a holnapot fürkészni.
Utazni, utazni, utazni jobb, mint landolni, landolni
Majd ha olyan állapotomban leszek írok az EFOTTról is, mert Vad Fruttikon és HS7-en nagyon meghaltam, illetve megismerkedtem egy teljesen drogos lánnyal, akivel érdekes dolgokról beszélgettünk. Egy mese volt az az előző hét. Néha kérdeztük is egymástól, hogy ez a valóság? Nagyon veszélyes volt.
Eilan voltam
