Most mindent úgy írok le, ahogy azt az előbb elképzeltem. Bedőltem az ágyba egy tíz perce, pont, mint amikor elaludni készülődök. Vártam, hogy jöjjenek a gondolatok, a képek, a hangok, a álomnak a nagy szárnyas disznajai lengjék körül az ágyam, és takarjanak be az értelmetlenebbnél értelmetlenebb vászonszerű kiterített televízióikkal, amiket én csukott szemmel nézek. És úgyis látom az adást. Úristen, ez már az agy csökkentett módba kapcsolásának a hozománya, mármint hogy ekkora marhasásokat kitalálok. Nem baj, ami a csövön kifér.

Arra gondoltam, hogy bealszok pár percre, de felébredek, megiszom a maradék söröm, és leírom a "látomást". Nagy hülyeség az egész, a semmiről írni. Ébren vagyok, de álmodok. 

Barátom hangját hallottam. Félelmetes, hogy mennyi hangot raktároz az agy, és az elalvás küszöbén akár ezeket a hangokat mint egy magnókazettát, fel tudok használni, és a szalagjait végigpergetve az agyam finommechanikai hangtechnikai ultramodern kis tapogatóin, saját akaratom szerint tudom formálni. Olyan értelemben, hogy amire gondolok, azt kimondom a hanggal a fejemben. Félelmetes? Nem hiszem, szerintem más is tud ilyen módon játszani a hangokkal.

Már nincs kedvem írni, igaz eddig se volt. Inkább merülnék a tenger alá, bele az álmokba. Én sima alvástól is tudok flash-elni, úgy, mint a drogosok. Amikor felkelek, akkor ha kemény volt a "halu", akkor szükségem van pár órára, amíg lecseng. Ez általában a vonaton, majd az első órán végbe is megy, onnantól "térek vissza", ébredek fel igazán. Addig a hatása alatt vagyok. Főleg ha valami szépről álmodok, próbálom meghosszabbítani a repülést, mint ahogy Madárka is tette. Bárcsak én is tudnám alakítani az álmaimat. Valahogy az agyunkkal kell. Az agyunkkal milliárd és még több dolgot tudunk csinálni, csak sajnos azt nem tudjuk, hogy ezeket hogyan is kell csinálni. A képességeink megvannak rá, teszem azt arra, hogy a gondolatainkkal beszélgessünk. Egy intenzívebb agykontrollra van szükségünk, meg rohadt sok tudásra, hogy hogyan használjuk az agyunkat. Eszerint az sem kizárt, hogy azt álmodjak, amit akarok. Vagy egyáltalán jó álmom legyen, és megmaradjon az emlékezetemben. 

Most már abbahagyom, kell az utánpótlás, át akarom magam adni az alvásnak. Imádok aludni, álmodni. Szabadnak lenni. Úgy szállni, hogy igazából meg se mozdulok, úgy repülni a gondolatok gondtalan, felhőtlen fellegén, hogy nem is gondolkozok. Imádom tényleg az egészet. Megyek is szabaddá lenni, leteszem a ruháimat, leakasztom a rabigát a vállaimról, amit minden nap hordanom, hordanunk kell. Alszok egyet, jó éjt! 

Eilan voltam