Holnapelőtt

Eilan sorai

Lassan pereg az idő

2016. november 13. 17:36 - második eilan

Még csak 12 és fél napot éltem túl, de már nagyon meggyengültem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz alkohol nélkül megélni a novembert. Azt hittem, hogy ha jobb az idő, hosszabbak a nappalok és minden arra csábít, hogy menjek, menjek, menjek, akkor nehezebb sör vagy egy jó fröccs nélkül. De úgy tűnik, hogy pont ebben a szar szürke időben lenne nagyobb szükségem az alkohol melengetésére. Májusban már 2-szer megcsináltam, novemberben sokkal nehezebb. 

Késve érkezek, mert amúgy sem ihatok, akkor minek siessek a kocsmába. Én ráérek. Nem kell bebasznom a party előtt, nem kell sietve inni a söröket, hogy a kellő állapotra jussak. Megtörölve párás szemüvegem lépek a terembe, barátaim az első asztalnál már vidáman hangoskodnak. Feltűnően hangos van, igen, ez tűnik fel legelőször. Köszönés után a leghülyébb embere a társaságunknak azért megpróbálkozik egy "na de csak ma igyál" kérleléssel, a többiek viszont tudják, hogy szilárdan ragaszkodok ehhez. Nem is hallgatom sokáig, megnézem inkább, hogy mit lehet itt kapni, ami alkoholmentes és sörnek hívják. Dreher 24 itt is megtalálható, külön öröm, hogy fél literes üveges nincs, csak a 40 ft-al olcsóbb nullharminchármas kiszerelés. Jattal együtt 30 ft-al olcsóbb. Nem baj, leszarom, jöjjön, mert kezdem szarul érezni magam, pedig csak 3 perce vagyok ott. Térjünk vissza oda, ahol a többiek előtt már ott pihen pár kicsi pohárka, pár kicsi tömény fejbelövés, tetthely a kerek asztalunk, valami szar piros cucc maradványként a pohár alján. Azok a töltényhüvelyek, ha maradunk a hasonlatnál, de inkább ne maradjunk, mert nincs kedvem maradni a hasonlatnál. Alattomosnak hívják azt a piát, gondolom mert telefossák valami műanyag cukrozott szarral, legyen meggylé, és a tetejére odaköhintenek valami töményet, legyen rum. Őszintén nem tudom, hogy mi van benne, de szoktam inni én is olyat. Ott ülök és beszélgetek velük, hamar észreveszem magamon, hogy nem tudok mit csinálni. Rohadt hangosan bömböl a zene, és ez most nagyon feltűnő így józanul. Kattogok. Gyorsan ki is megyek cigizni inkább, aztán vissza, aztán megint ki. Többet gyújtok rá, hogy elviseljem valahogyan. Pedig egész jókat beszélgetünk. Egész jókat.

Valahogy letelik a 2 és fél óra és megindulunk az Akváriumba. Ilyen józanul még sosem távoztam a kocsmából. Méregettem pár hülyegyereket még a pultnál, ezek biztos nincsenek 18 évesek. Méregettem a nőket, 3-ból 1-et ma biztos megbasznak. Méregettem az inges, nyálhaj tagokat, a mai a nagy költekezések napja. Méregettem a sörömben abortuszban elhalt alkoholt, bárcsak megszülethettél volna. Méregettem én mindent, mintha a környezetem tehetne arról, hogy mocskosak én meg belevetettem magam így. Mintha ők tehetnének arról, hogy nem ihatok. A Wesselényi majd a Király utca is totál halál. Folyik az élet, csak én ebben most nem vagyok benne. Furcsán néz ki nagyon kívülről az, amit régebben részegen belülről éltem meg. 

3 cigit elszívtam az úton és inkább már a zenére koncentrálok. Dimension, Ed Rush a legális alkohol számomra ma. Bejutunk, és akkor egyből megcsap a dob rohanása, a basszus mélysége. Beleremeg a hely. Le is nézünk egy negyed órára, csak kóstolót veszünk, az előételt piszkáljuk. Finom és úgy érzem, hogy megjön ettől az étvágyam az est további részére. A zene szerencsére józanul is élvezhető nekem, csak tudni kell ügyesen merülni a hangok tengerében. Kimegyünk aztán kicsit sétálni, friss levegőt szívni. Azt lehet, csak alkoholt nem ihatok, de levegőt szerencsére még vehetek. Jó mély levegőket, mielőtt véglegesen visszamegyünk.

Véglegesen visszamegyünk. Minél előrébb, mindig kell az első sor. Barátaim már nagyon részegek. De nem érdekel most, én már itthon vagyok és kezdem végre jól érezni magam. Kezdek végre boldog lenni. Dimension ma könnyed. Jó számokat pörget, mosollyal az arcomon táncolok, de nem hagy minket elpunyulni, van, amikor komolyabban meg kell mozdulni. Mert a zene visz, a ritmus mozgat, nem te döntöd el, hogy mikor akarsz lassítani. Kezdenék már elnyúlni ettől a sok édességtől, de aztán megjelenik hátul Ed Rush és átveszi a pultot. Érezhetően gyülekezni kezdenek az esőfelhők, itt valami rohadt nagy vihar lesz, ami elmossa majd ezt a pikniket. És Ed Rush belecsap, nem csalódok benne, olyan mélységekbe eljuttat, olyan hangokat meghallok, amiken magasan honol a por, ritkán érinthetem meg őket. Teljes beteljesülés. Lenne.

Lenne, ha a leghülyébb ember a társaságunknak nem tolta volna túl magát, túl sokat ivott, túl sokat. Kibaszott zavaróvá válik a környezete, pofázik minden szarról, nem is a zenét figyeli már. Bent ugye nem hallani semmit, hiába próbálja mondani. Tuszkolom arrébb, hogy "bazdmeg én nem ihattam ma semmit, hadd élvezzem már ezt a kurva zenét", de valahogyan mindig előkerül. Minden egyes nőhöz odamegy, mi érezzük magunkat szarul miatta. Hát, elég súlyosan rontotta ezt a csodás estét.

Mert tényleg csodás volt alkohol nélkül is. Ed Rush után már sokat mentem ki cigizni, mert ez a hülye végig rajtunk csimpaszkodott. Minden emberhez odament sört tarhálni, csoda, hogy nem verték meg. Nagyon valószínű, hogy az egyik ilyen sörrel bekapott véletlenül valami mást is. Vérben forgó szemekkel találkozok és mérhetetlen hülyeséggel, amikor a tekintetét vizsgálom. Nem egyszerű hazahúzni a metrón, a többiek türelme erősen fogy. Agyilag fáraszt minket halálra, főleg, hogy elmegy a vonat még amikor a Deákon megyünk le a metróba, aztán 50 percet várhattunk. Alkohol nélkül aztán lehet igazán fázni.

 De jó volt így is, Persze a kocsmás részét elcseréltem volna mondjuk 2 és fél óra dartsra, de így is levonható egy kis tanulság. Mert ennek az egész Száraz Novembernek így lenne lényege, hogy tanuljunk valamit. Tanulunk egy kis önkontrollt, oké, de ugyanúgy nincs sok értelme, ha 12 hónapból 11-ben mindig be vagyunk baszva. A mértékletesség lenne a lényege, hogy ne idd magad hülyére, és tudd élvezni a partykat. Vagy ahova éppen mész. Mert a legközelebbi bulim az nem most lesz, akkor már ihatok. De nem éri meg töményezni, meg minden szart összeinni, erre jöttem rá. Ésszel kell inni, hogy ne legyünk hülyék. Tudni kell megállni, merni belátni, hogy "igen, érzem, hogy sok lesz", merjünk pihenni ivás közben, mondjuk fél óráig nincs semmi alkohol. Hosszabbra és emlékezetesebbre lehet nyújtani így ez éjszakát. És itt az átlagos, beszélgetős, ivós estékről van szó. Kell és lesz is olyan majd, amikor szinte halálra iszom magam, mert ritkán ki kell törni. Ilyen egy szilveszter, meg max 1-2 nyári ivás. De az csak pazarlás, ha minden hétvége ilyenbe megy át. Figyelni kell nagyon, mert nem lesz úgy élvezetes az élet. Ésszel kell inni. Nincs mér sok és én is megpróbálhatom újra. Már csak 17 nap :'(

Eilan voltam

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://eilan42masodik.blog.hu/api/trackback/id/tr9711957909

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Useless1997 · www.use-less.blog.hu 2016.11.13. 18:25:54

Ha nem ismernélek, azt hinném, hogy alkoholista vagy... Kár, hogy nem ismerlek. :D

második eilan 2016.11.16. 00:34:42

@Useless1997: ez jó :D Nem vagyok az, csak néha jól esne 1-2 sör a nap végén
süti beállítások módosítása