Egy öreggel sörözgettem valamelyik kocsmában, és kezdtem kifogyni a mondanivalóból, amikor feldobtam neki a témát: mit gondol a melegfelvonulásról? Ugyanis szombaton megint eljön a nap, amikor a melegek begyűjtik a téli álmukhoz elegendő gyűlöletet, hogy utána megint egy évig nyugodtan durmolhassanak az "intoleráns náci magyarok" által szőtt takarójuk alatt a jó melegben. Pedig az átlag ember szarik rájuk, nincs velük baja, csak azzal, hogy minek nyomják le a torkukon, hogy legyenek elfogadók, amikor alapból elfogadók? Más dolog, hogy ha valakinek születése óta van egy beidegződése, egy nézete, azt ezzel nem fogják megváltoztatni. Ha valaki ózdi, és születése óta utálja a cigányokat, mert úgy viselkednek, mint a cigányok, akkor annak tolhatják az arcába Budáról az ultraliberális maszlagot, ő utálni fogja a cigányokat. Nem az összeset, csak azt, amelyik úgy viselkedik. Az én öregemnek a kocsmában is megvolt erről a véleménye, ő akkor született, amikor nem volt még divat melegnek lenni, és az élet értelme a házasság és a gyermekek felnevelése volt. Lehet, hogy megivott munka után pár felest, lehet, hogy odacsapott a gyereknek, ha szófogadatlan volt, de annak a gyereknek biztos volt gyermekkora és fiatalként csinálta azt, amit szeretett, boldog volt. Meg csinálta azt is, amit nem szeretett, katona volt, építkezésen dolgozott, de onnan is megannyi élménnyel térhetett haza. És ma mit csinálnak a fiatalok egy része? Melegfelvonulásra mennek harcolni a jogokért, harcolni a toleranciáért, az elfogadásért, közben ők persze senkit sem tolerálnak, akinek más gondolata van ezekről a dolgokról. A felvonulók nagy része nem is meleg. A felvonulók nagy része a politikáért megy ki. Pedig nem a hülye balos pártok vonulásáról kellene ennek szólnia, hanem a buliról. Egy nap, amikor szabad vagyok, mint égen a szivárvány. Nem a gyűlölködésről. Mert állnak a kordon másik oldalán is olyanok, akik agyonvernék az összes vonulót. De ha nem lenne felvonulás, nem állnának ott. Ha egy mezőre mennének ki valahova a hegyekbe bulizni egy jót az emberek, akkor bulizhatnának ott, buzizhatnának ott, nem a budapesti méhkas kellős közepébe kellene beledugni az ujjunkat és csodálkozni, hogy megcsípnek a méhek. Nem egy harcnak kellene ennek lennie. De vannak, akik ebből élnek, és így tudják elhitetni mással, de leginkább magukkal az áldozatot, hogy őket mindenki utálja és milyen nehéz másként boldogulni ebben a nagy csúnya rozsdás konzervatív világban. 

Az öregem ott a kocsmában mondott erről a dologról sok olyat, amit ide nem írhatok le, mert kiégne a blog, de legvégül valami ilyesmit nyögött ki az olcsó bortól megfáradt ajkai közül: "inkább legyen évi 5 Pride és 1 Holocaust emléknap, mint fordítva. A melegek nem szaporodnak, a zsidók viszont igen". Na ehhez már nem tudtam mit hozzászólni, ilyet még nem hallottam. Jót nevettem, és az ajtó felé indultam. Hazafelé azon gondolkoztam, hogy egy átlag liberális biztos jól lenácizná szegény öreget, pedig ez is csak egy vélemény. Nem kedveli ezeket az embereket, mert ő más normák szerint él.

Annyira kurva szabad világan élünk, hogy legtöbben azt se tudják, hogy mihez kezdjenek ezzel a nagy szabadsággal. De ne feledjük, a szivárvány is a földről indul, és noha elrugaszkodik onnan a fellegekbe, végül mégiscsak visszatér oda. Nem kellene erőltetni semmit az embereken, nem olyan hülyék azok, mint amilyennek tartják őket a "Nagy Elfogadók". 

Eilan voltam